Kékes Csúcsfutás, 2007.

 

Nagyon kellett ez most a lelkemnek. Mert az van, hogy rájöttem, iszonyú régen volt együtt a Csapat: A Szegedi Szekció. És most úgy tűnt, ismét együtt, ismét buli-csapat-hangulat. És most épp erre volt szükségem. Meg egy jó futásra.
Mondjuk fizikailag rá voltam pihenve. Na, nem mintha valamiféle edzésmódszert is követnék az utóbbi hetekben, igazából elég keveset futok. A héten is pl. a buszon fejeztük be a szerdai edzést Zolival :o)

 

Tegnap este már hangolódtam. Csináltam pogácsát, meg a tavalyi beszámolómat olvasgattam. Aludni -mint a héten már annyiszor- ma sem tudtam sokat, fél 6-kor az eső meg dörgő ég hangjai ébresztettek. Azért reménykedtem, hogy Kékes elég messze van.Negyed 7 előtt jöttek értem a srácok (az eredeti tervekkel ellentétben V42-vel, aki sérülése /ill. derékfájdalmai/ ellenére úgy döntött, lazán bár, de lefutja a versenyt. Felvettük még Bi-t, aki részünkre külön műsorszámmal rukkolt elő: kávéja utolsó kortyait még az ablakuk alatt az esőben fogyasztotta el, majd fogta a szintén az ablakban lévő hátizsákját, és lazán beszállt a kocsiba. A kocsiban ismét a szokásos hangulat uralkodott. A Hangulat, amely már annyira, de annyira hiányzott!!! :) Szóval jó volt. Csak az a kár, hogy volt pár tuti beszólás,

amelyeket tök elfelejtettem.

 

9-re fenn voltunk Mátrafüreden, rajtszámátvétel, majd V42 felvitte a kocsit Mátraházára, közben próbáltam ismerősöket keresgélni és "társadalmi életet" élni. Lassan futottak/futottatok be, de ezúttal is jó volt sokakkal pár szót váltani legalább. Aztán visszaért V42, rávettem, hogy melegítsünk kicsit, ezzel jól el is kavarodtunk Bi-től, aki jó "pedagógiai érzékkel" megkérte V42-t, hogy fusson vele, majd rávettek, hogy tartsak én is velük. Ő 1:13-at tervezett az én 1:15-ömhöz képest. De a rajtban mi hátul kerestük őt, pedig elöl volt. Így viszont V42 azt mondta, engem fog berugdosni a célba :) Vagyishogy kísér.

 

Ezzel kapcsolatban nem voltak vérmes reményeim :) Azok után meg főleg nem, hogy rájöttem, hogy az első kilit 6:25 alatt tettük meg, pedig komolyan nem éreztem vészesen lazának. Azért ezek után rágyorsítottunk. Egészen 6 percesig, ezt azért jól tartottuk is. Igen-igen, nem elírás: V42 legnagyobb meglepetésemre nem hagyott ott. Néha persze közölte, hogy tavaly ilyenkor már mikor hol járt, meghogy most úgy 130-140 lehet a pulzusa: a-haz enyém meg ... huh, huh, úgy 180-190. :)) Válaszoltam. Közben utolért Kaktusz, aki tökjó tempót diktálva szépen lassan eltávolodott tőlünk, meg másikfórumos Balázs, aki egy haverját kísérte. Meg nagyon hamar elmentem Papamaci mellett, aki bár nagyon nagy elánnal készült, most az első részen már belegyalogolt, és mikor buzdítani próbáltam, sem állt neki futni :( Bár tagadta, hogy valami gond lenne, azért remélem, azóta minden OK!!! 5,5-nél frissítettem (V42 ekkor is bevárt!!), majd 6-7 között toltuk egy kicsit a lejtőn (na, ez a km volt vagy 5:40?? :), meg vigyorogtunk a fotósnak, aztán lassan elérkezett a meredek szakasz: a Mátraháza-Kékestető. Már korábban közöltem

V42-vel, hogy itt aztán tényleg nyugodtan húzzon előre, mert én jó esetben is 7-es

átlaggal bírom tolni ezt a kicsit több, mint 10%-os emelkedőt, és ha sunyi hangok

aszondják a fejemben, én bele is gyalogolok ám gond nélkül. V42 óva intett ettől, azt javasolta, akármilyen lassan is, de maradjak futómozgásban. Ja-ja ismerem én ezt a stratégiát is, de azért ez mégiscsak az ország egyik legdurvább emelkedője!!
Aztán a megbeszéltek alapján 8 km-nél (ekkor már a tavalyi időmhöz képest 1 perccel jobb voltam!) V42 ellépett, én meg nekiálltam döcögni felfelé. SC itt előzött meg véglegesen :)) Próbáltam tartani magam a megbeszélt stratégiához, és úgy tűnt, nem teljesen sikertelenül. Egy ponton "adtam meg" magam, a 9,5-ös frissítőnél, mert ott kívántam kicsit inni, és azt ugye én csak gyalog. Ezután beért Lupus, és nem ment el mellettem, hanem jött velem. Szépen, nyugisan, de határozottan haladtunk, sok sétálót hagytunk le. Megemlékeztem arról, tavaly hol sétáltam bele, majd újabb meglepetésemre beértem Imarót, aki csatlakozott narancs-csapatunkhoz. És ők ketten engem nem hagytak ott a hegyen, pedig

egész biztosan tudnak mindketten gyorsabban futni nálam. De még ott azon a földutas részen, az utolsó 100 m-en, ahol már dobogott a fejem is, (de azt is végigfutottam) még ott is bevártak, buzdítottak, és hárman egyszerre léptük állt a célt. Vagyis izé, áttunk be a cél előtt kígyózó a csúcskőhöz vezető sorba. Köszönöm mindkettőtöknek a közös futást!!

 

Mire beértem, a csapatból mindenki benn volt, és (V42-n kívül, aki ugye érthető okokból nem) mindenki javított a tavalyi idején. Tökjó :)) Én is a tavalyi 1:16:42-jhöz képest idén (nettó) 1:14:30-at futottam, vagyis hoztam a tervezett 1:15-öt.
Fenn a srácok már nagyon mentek volna, alig pár percet kaptam, hogy gratuláljak a befutó ismerősöknek, és már indultunk is lefelé. Ezúttal nem futva, hanem gyalog, és azt is csak Mátraházáig. Lefelé menetben gyors ismerkedés az Edzésonline-os Kánnal, aki egyik "hegyi" edzésem alkalmából tökjól átírta Petőfi Alföld című versét. Csak most, csak nekem :)) Ott gyors öltözés, mosdás, palacsinta, majd irány haza. Még egy megálló a Decathlonnál, pár Decathlon gazdaságos futócucc: 14-éves méretű póló (deha egyszer nem volt 12 éves méretben piros?? :), meg S-es rövidgatya. Gabó XS-est vett a feleségének, szerintem mind a ketten tesztelünk a héten, és majd látjuk, melyiket kell becserélni a jövő hétvégén :))

 

A visszaút már kicsit csöndesebb volt, hisz hol én aludtam, hol Zoli. :))

Jaj, nagyon kellene még ilyen. De nem nagyon látom, hogy a NIKE előtt lesz rá

idő/lehetőség...