[CrossKovácsi 2007]
Fél-off.
Előző nap, szombaton neveztem a helyszínen. Elindítottam két kisebbik fiacskámat a gyerek futóversenyen. Balázs kategóriájában harmadik lett, de amikor befutó után sorba állították őket, felírni a rajtszámukat, elkolbászolt. Nyoma sem maradt. Azért egy jutalom napszemüveget sikerült intézni neki. Kicsit rossz volt a szájízem, a crosskovácsi honlapon még úgy hirdették, hogy minden célbaérkező gyerek kap kulacsot és csokit, de ebből az ajándékból nem lett semmi. A kisebbik gyerkőc eléggé a szívére is vette, főleg, hogy előtte ezzel motiváltam. Pityergett is egy kicsit :-(
Na de lássuk a fő attrakciót. A szépemlékű 2006-os sármaratont az év legkeményebbjének tituláltam. Pedig időben és távban egyaránt a szilvásváradi rettenet mögött foglalt helyet. Idén meg: helyi záporok, meleg, csak egy szokásos maraton. Sanci előző napi pályabejárása után világossá vált, hogy elöl-hátul marad a Racing Ralph. Pár erdei pocsolyához nem kell különösöbben bütykös gumi. Fel is fújtam őket elöl 2.8 hátul 3.0 barra.
[rajt]
Tavalyhoz hasonlóan szalaggal elválasztva sorakoztak a kategóriák Nagykovácsi főutcáján. Nyilván, hogy pár perc eltolással indulhasson a három táv és ne legyen tumultus. A rajt percre pontos volt, a Fire-ra indulunk Budapest felé. Szeretem az aszfalton surrogó montis gumik moraját. Tempó 42-45. De elég hamar felérnek a közép és rövidtávosok. Ugyan nekem sincs túl sok tapasztalatom, hogy mit illik és lehet csinálni egy 45-tel száguldó boly közepén, de egyesek életveszélyesen cikáznak. Janimacival jól le is maradunk, fő a biztonság. Persze bedugulunk, amikor pár km után egy kétnyomtávos útra kell lekanyarodni. És előzgetjük vissza azokat, akik 2 km-es síkvidéki időfutamra kalibrálták magukat.
[első kör]
Az elején elég eseménytelen volt a tekerés, az első kb. 6 km-es kör után jött a feketeleves, két azonos, 40km-es köröcske.
Az első nagykör egyetlen eseménye janimaci - ezentúl janimaxi :-) - előzése volt: egy kiáltás és sárga csík balról, ennyi volt. Eresztettem én is, de nem voltam elég bátor. Az ismeretlen lejtőn lelki szemeim előtt nyomvályúk réme cikázott, így alkalmanként befigyelt a fék is. Ez a döngöltföldes gigalejtőn történt. Janimaci elhaladta után még lassabban tudtam csak haladni. A felkavart por miatt minimum egy százméteres távot kellett hagynom utána. Azon túl, hogy a portól keveset láttam, még a szemembe is belement. A lejtő alján viszont janimaci már rakta is vissza a láncát, úgylátszik levitte a menetszél :-)
Ismerős kedvenc volt a köves lejtős dózerút, ahol aztán tényleg nem kellett fékezni, és az útból kiálló köveken a gumik jócskán megdolgoztak a pénzükért. Mindkét körben 60 km/h volt itt a max.
Itt aztán észrevettem, hogy elhagytam valahol az egyik kulacsomat. Szerintem nem a dózeren, itt nem ugrált akkorát a bringa. Még jó, hogy kettőt hoztam, ilyen melegben nem éltem volna túl menet közbeni frissítések nélkül.
A következő rendkívüli esemény az első kör végén volt, amikor az erdei lejtőről kiértünk a lakott terület mellé, hirtelen sár fogadott. Kicsúsztam sajnos, és meghemperegtem a sárban. Kiderült, hogy a célterület körül volt egy jó kis zápor.
A célterületes frissítőnél benyomtam egy Ca-Mg párost, mert éreztem a vádlimat.
[második kör]
Első esemény: egy köves, víz-hordta-sóderes lejtő alján megfogta a sóder a kerekemet és estem egyet. Beleállt a vádlimba a görcs, amit hamar kiszedtem. Viszont leesett a nagytányérról a lánc és szerencsétlenkedtem egy sort, mire visszaraktam.
A 60 km/ó dózerúton kezdett esni az eső, nem volt komoly. Azontúl, hogy csöpögött le a sisakon, épp csak elverte a port.
Az egy szál komolyabb emelkedőt, egy tízméteres, kistányéros jellegű emelkedő végét most görcsfélelemből inkább toltam. Első körben még ment középtányéron.
Egy erdei úton észreveszem, hogy az első körben még az út közepén heverő állatkoponya kikerült az út szélére. Most kicsit van idő nézelődni, és élvezem, hogy nem sikerült felvinni a pulzus. Keményen tekerek, de a lihegést leszámítva nincs különösebb fáradás. Amúgy meglepődtem, milyen sűrűn voltunk még a második körön. Felfeléken általában mindig előztem 1-2 embert.
A vége, az utolsó 9-10 km kezdett megint jó lenni. Emberek voltak előttem, mögöttem, volt motiváció. A dimbes-dombos, alkalmanként köves széles úton előre engedett egy gyerek, hogy ő béna a lejtőn. Előre mentem, de mondtam, hogy jó, bénázzunk együtt. Aztán már nem nagyon láttam. Úgy látszik, mégse én voltam a legbénább lejtőző.
Az utolsó ilyen katlanszerű úton egy másik, épp leelőzött srác lendületből, kiállva feltekert a túloldali emelkedőn, hát ezt nem kellett volna hagyni. Innentől kezdve már csak tapadni tudtam, de leelőzni nem. A célig aztán fél percet adott.
A célegyenes azért lendületesen végignyomtam, végül - számomra - eléggé elöl érkeztem be. Hivatalos időm 4:50:36 lett, abszolut 21./77. hely. A Master 1.-nél elvileg 8. lettem volna, de sajna a normál felnőttekhez raktak a jelenlegi eredménylistában.
Órám szerint:
DST=78,81 km
TIM=4:45:30
AVS=18,4 km/h
MAX=60 km/h
Amit számon szoktam tartani, az a holtidő mennyisége. Most 5 perc volt, ez jó, ebben kb. 1 perc láncvisszarakás volt, a többi frissítés.
[Konklúzió]
Akkor megismétlem tavalyi magamat: keményebb volt, mint Szilvásvárad. Legalábbis jobban kihajtottam magam. Este hétkor lefeküdtem aludni. Nem tudom miért, sok volt a hirtelen fel-le és kevés a sík, ahol lehet pihenni? Nincs benne aszfalt? Rögtön a cél után nem éreztem még, hogy ennyire kizsákmányomtam magamat.
+ útvonal jelölés
+ ajándék fejkendő
+ rengeteg frissítőpont
+ kategóriás eredménylistában elírtak
- kategóriák egymásra indítása, ehhez túl szűk az út.
- már megint XL-es póló.
- nem ízlett az izolötyi
- megint hallottam értelmetlen limit időről, nem jó ez így.
Nazanak: ja és nem volt egy defektem sem, hála a könnyű külső - ultralight belső rendszernek :)
