A legutóbbi felhőszakadáskor találtuk a képen látható, kb. 4 hetes cicát. A szomszéd előtt lévő, lomtalanításkor itt felejtett kupac alól mentettük ki. Az életmentő családfő Viharvert Vilinek nevezte el.

Az eredeti terv szerint gazdája előkerüléséig  tartózkodott volna nálunk. A komolyabb érzelmi kötődés elkerülése érdekében a teraszon vetettünk neki ágyat. Vilmos azonban pillanatokon belül belopta magát a szívünkbe, no meg a lakásba. Ez utóbbit besurranó tolvaj módjára teszi. Most minden reggel macskakereséssel és bútortologatással indul. Első alkalommal az előszobai cipősszekrény mögül került elő, tegnap a beépített mosogató rejtekéből. Ma csupán a tűzhelyet kellett elvonszolni, hogy őkelmét kidobjuk a lakásból. Végül is hálás lehetek, mert így a kevésbé frekventált helyek is pókhálózásra kerülnek. Bár a nagytakarítás eme fázisát szívesebben végezném, ha nem esne egybe a munkába indulás perceivel.

A névadó közben aktualizálta jövevényünk nevét: Vihar Vilire. Az általam javasolt El Ninjo ugyabb jobban kifejezné a habitusát, de a család leszavazott. Ha már a neméhez nem igazodik a név, legalább legyen magyar.