Lászlóffy Aladár: Amíg elteszünk egy Virágot

Amíg egy idei cseresznyevirágot elteszek, még
ezerszer megszagolom, közelről, távolról nézem,
hogy milyen szép, kerek és egész és ennek a ta-
vasznak öt szirma ő, még éltünk itt benne, öt
égtája körül. S mikor legközelebb előkerül a
könyvből, annál nehezebb lesz visszaidézni, hogy
utolsó pillanatában még zöld volt és milyen fehér.
Az én szemem pillanatát ki őrzi meg, ahogy most
egy virágot lát, egy virágot lát vele egész lé-
nyem és mintha az élettől kéne búcsúzni most ebben
a virágban, mindenkitől, akit szeretek még, úgy idehívtam
magam, olyan nagyon érzem, mi van. Meg kell hát
várni, amíg megkerül a pillanat, elmúlik kicsit,
megírni ezt a feszült figyelmet, ezt az érzékeny
percet, s megment végre az elforduló elme és le-
téteti velem egy asztal sarkára, így. Valami nagy
terv, biztató esély, hízelgő távlat, kárpótlás,
valami jutalom elcsal talán, hacsak itt meg nem
állok, vissza nem vonulok végleg nagy és elfinomult
emberi energiákkal, egy virágban megnyilvánuló ha-
talom előtt. Legerősebb idegméreg a MOST. Ha jön
végre, győz a változatokat kereső ész és elvisz,
majd sokáig visszhangzik, csodálkozással:
– amíg egy cseresznyevirágot eltettem,
amíg egy cseresznyevirágot eltettem, amíg egy cse-
resznyevirágot eltesz az ember, amíg egy…