Üdvözletem.

Hát igen, igen, ahány ember, annyiféle történelemszemlélet. A kiegyezéstől (a Kossuth-féle teljes önállósodás heyett, ami szintén egyfajta pacifizmus) egyenesen vezetett az út az I. vh-ba, mivel nem magunktól, hanem a monarchia tagjaként léptünk be, még akkor is, ha a monarchia legjelentősebb, vagy  második legjelentősebb országa voltunk (ezen lehet vitatkozni), a döntést nem magyarok hozták. Igazad akkor lenne, ha önálló Mo.-ról beszélhettünk volna 14-ben.

Ezután Linder Béla és Károlyi Mihály hadseregfeloszlatása a lehető legfenyegetettebb helyzetben volt igencsak elb@szott egy pacifista húzás, ill. az a tény, hogy az olasz frontról nem rendelték haza idejében a honvédeket, készülve a saját területek megvédésére, mert mi ekkor is az osztrákok seggét nyaltuk, holott rég látható volt, hogy a monarchia felbomlik. Ha nem engedünk az osztrák nyomásnak, hanem mindenben a saját érdekeinket nézzük, akkor Magyarország területe ma nem 93.000 km2. Ugyanilyen pacifista húzás volt a felvidék biztosíték nélküli kiürítése és a visszafoglalt területek feladása a magyar Vörös Hadsereg felvidéki sikerei után, amit ugye Kun Béláéknak köszönhetünk.

Trianontól nyílegyenes volt az út a 2. vh-ba való belépésünkig, sőt még ha sokan nem is értenek egyet velem, akkor is azt mondom, hogy Mo-nak volt a hadbalépő felek közül erkölcsileg legelfogadhatóbb magyarázata a háborúba való belépéshez, mert minket nem (csak) önző gazdasági érdekek vezéreltek, hanem egy jogos sérelem orvoslása. Ha egyrészről nincs a trianoni csonkítás, másrészről nincs az újabb területveszteség fenyegetettsége a románok részéről (ők ugye a 3. legnagyobb haderővel léptek be, egy évvel előttünk, nyilván a számlát is benyújtották volna Hitlernek) akkor Horthy nem veti bele magát akkora elánnal a háborúba. A belépést addig késleltettük, ameddig csak lehetett, de egy olyan helyzetben, amikor körülöttünk már forr a világ, vagy innen, vagy onnan, de mindenképpen lerohan minket valaki, egyszerűen arra az oldalra álltunk, ahonnan az akkori helyzetben józan ésszel a legtöbbet várhattuk. Tehát nem kalandozásból és becsvágyból léptünk hadba, hanem azért, mert nem volt más választásunk.