Üdvözletem.

Legmélyebb egyetértésem a beírtakkal kapcsolatban.

Mindenki attól retteg, hogy kemény fellépéssel casus bellit szolgáltattunk volna, és akkor aztán húha, Budapest is Szerb város lett volna rövid időn belül. Nyilvánvaló, hogy az akkori MH (a mostaniról ne is beszéljünk) messze elmaradt a szerbek haderejétől. De nézzük már meg, hogy az akkori horvát hadsereg felszerelésben hol állt! Mégis önállók lettek! Gondolom mi is fel tudtuk volna fegyverezni magunkat, mint azt tették az osztrákok. A Fulcrumok is akkortájt kerültek ide. Utólag persze nincs jogom megítélni az eseményeket, és nyilvánvaló, hogy egy háborút akartak elkerülni az akkori politikai vezetők, és ez sikerült is szerencsére. De tény ugyanakkor, hogy 90 év alatt az effajta pacifista gondolkodás miatt szépen lassan európa középhatalmából a legsúlytalanabb, legjelentéktelenebb, leglúzerebb ország lettünk, még egy gyakorlatilag épp' hogy szárnyait bontogató Szlovákia is jelentősebb eredményeket ér el nálunk lassan minen téren. Erősen leszállóágban vagyunk. És a trend folytatódik, véglegesen kihalni látszik belőlünk az a tökösség, ami megvolt 48 és 56-ban, vagyis amikor nemzetté értünk. Nem tudhatjuk, hogy mi lett volna a vége egy erős válasznak, de azért ne ássuk el rögtön magunkat. Nyilván kinyílt volna a határnak ezen az oldalán is sokmindenkinek a bicska a zsebében. Ne értsetek félre, nem a háború mellett török lándzsát, csak a saját magunkat ab ovo a béka segge alá temető hozzáállás ellen vagyok. Lássuk tisztán: Ha Koszovó leszakad, akkor egyes-egyedül a Vajdaság, vagyis a magyarlakta terület marad az egyetlen, amelyik nem tudott megbírkózni a szerb szörnyeteggel, pedig a többihez képest a legfejlettebb és egyik legnagyobb háttérország állna mögöttük. Tehát ami ment a szlovénoknak, bosnyákoknak, horvátoknak, albánoknak, az nem ment a híres nagy török- és habsburgverő magyaroknak. És mielőtt önellentmondásba keverednék egy hsz-en belül, :) a lényeg: a kisebbséget jelentő politikai elit baltázza el!