Szia!

Ha megengeded, kicsit árnyalnám a mongol felvetésedet.

 

A mongoloknak a sztyeppei rokonság okán vallott velünk való kapcsolataikat a magyar történetírás és nyelvészet meglévő korlátai miatt soha nem viszonozta. A szocialista tábor bandaszellemében az itteniek nem nagyon mondtak ellent nekik, miközben mást gondoltak, ahogy ma is. Így máig nem teljesedett be mongol testvéreink minket érő "viszonzatlan szeretete". Néhány magyar kutató ugyan testvéri kutatásokat végzett és hál istennek ma is végez Mongólia területén, de e megszállott kutatók soha életükben semmiféle elismerésre nem voltak méltóak, legfeljebb megtűrtek.

 

Korábban máshol már utaltam a magyar-mongol közti közel kétezres szórokonításról. Ezt én közös sztyeppei örökségnek tartom, és sokkal erősebbnek tűnik, mint a vérszegény finnugor erőlködések 300 szóval az összes finnugorból együttvéve. De hagyjuk a régi számháborút, mert Dzsingisz esetében másról lehet szó.

 

Én úgy látom, hogy Dzsingisz kán nagy hibát követett el. Ő ugyanis a sztyeppe törzsterületék semmisítette meg, amit őelőtte senki sem merészelt. Majd utóda ezután beleült a kényelmes kínai hun birodalom császári székébe. Addig a népkibocsátó sztyeppei törzsek népfeleslegét mindig a körülvevő tájakra vezette el a jó szokás. Ennek kismillió következménye volt már a bronzkortól kezdve, mégpedig sztyepp-környéki uralmak és kultúrák feltűnése körös-körül.

 

Miután Dzsingisz letarolta a népességet kibocsátó sztyeppét, elapasztotta a népességutánpótlást is. Az így létrejött űrbe benyomultak a korábbi népességfelszívó területeken kialakuló új hatalmak - oroszok, arabok, perzsák, kínaiak, stb.

 

Dzsingiszt én a magam szemléletével inkább a sztyeppe tudatlan gyilkosának tartom, mint bármi másnak. Egy begőzölt őrültnek, aki a saját fészkébe piszkított, majd tönkretette azt.  Ahhoz viszont buta volt, hogy azt képzelje, majd Kínát mongollá teszi - miközben az jórészt hun volt.

 

Végezetül a múltkor azon megjegyzésére reagálnék, amelyben ők a nagy globalizátor címmel ruháznák fel Dzsingiszt.

 

A gondolat, a hódítás gondolata nem új. Minden birodalom, vagy magát annak képzelő szerveződmény abban reménykedett, hogy saját kultúráját el tudja-e terjeszteni. Ilyen tervekhez általában két dolog kell: nagy népszaporulat (sok kaja) és sok fegyver (technológia). A folyamatnak lehetnek békés átszüremlő megoldásai, és erőszakosak is.

 

Manapság a "globalizáció" nevű kulcsszóval fárasztják az emberiséget. A fogalom azt sugallja, hogy valami feltartóztathatatlanul jön, te meg meg fogsz dögleni. Fel kell adnod, meghalsz, rabszolga leszel, eladnak, vége mindennek. Ezzel a globalizációval az a baj, hogy ezt a játékot minden birodalom eljátszotta, de mind a süllyesztőben végezte. Holnap iszlám globalizáció lesz, holnapután albán, azután ki tudja? Mindig az lesz a soros hódító, akinek nyitva állnak a szülőszobái. A többi csak süket duma.

 

Azok is ott végzik, akik ma képzelik magukat fő globalizátoroknak.

 

A fő globalizátor USA 50 év múlva múltkor lesz. Területének fele Mexikóé lesz, a fehérek behúzódnak középre a rezervátumaikba, a feketék meg urak lesznek ott, ahová őket rabszolgaként hurcolták egykoron. Franciaország korábbi gyarmatainak következtében fekete lesz. A maradék fehér franciák észvesztve menekülnek majd Kelet-Európába annak ellenére, hogy 200 évig aháhyszor csak lehetett, kihasználták és elárulták őket. A németek egy darabig még kihúzzák a törökök kisebbségeként, az okosabbja visszamegy Skandináviába. Az oroszokat felzabálják az iszlámisták. Soha nem lesz annyi olajuk, amennyi fegyvert ellenük bevethetnének, mert az iszlám szivárog és nem támad. Nem folytatom.

 

Engem inkább az foglalkoztat, hogy a múltkor 100 év múlva is írhasson marhaságokat...