Ez egy 3 évvel ezelőtti cikk, sztem semmi sem változott azóta:

Műtenger műpartján csak a pénz valódi

Afrika Las Vegasa

Itt aztán minden megtalálható, amiben a vendég csak kedvét lelheti. Indiai maharadzsák palotája, amerikai ízlésvilág, európai ételek és – ha már a fekete kontinensen vagyunk – afrikai állatok, igaz, szobor alakban.

Sun City az afrikai kontinens minden bizonnyal legbizarrabb települése. Las Vegasba oltott Disneyland – talán így jellemezhetnénk a legtömörebben. Igyekszik megszabadulni az országban nem túl hízelgőn csengő „kaszinók városa” címtől, ezért luxus üdülőtelepnek hirdeti magát. Luxus az van, akár üdülni is lehet, de még a legelegánsabb hotelben, sőt, az utcasarkon is ott a félkarú rabló – nehogy valaki azt higgye, eltévedt. Itt minden a pénzről szól.

Sun City története
Sun Cityt szó szerint a sürgető igény hozta létre. A rendkívül prűd, mondhatni vaskalapos búr irányítású országban – ahol még tíz évvel ezelőtt sem nyitottak ki a mozik vasárnap, mondván, akkor misére kell menni – a szerencsejáték is tilos volt. (Ma sincs sem lottó, sem totó, sem lóverseny.) Csakhogy az egyébként konzervatív búr férfiak is szerettek volna titokban revüműsorokban, lenge öltözetű táncosnőkben gyönyörködni, és a zöld asztal mellett kipróbálni szerencséjüket.
Ezt ismerte fel egy dél-afrikai üzletember, Sol Kerzner, aki már 29 évesen megépítette első szállodáját Durban mellett, az Indiai-óceán partján. A könyvelőből lett tulajdonos néhány éven belül láncolattá fejlesztette szállodáját, majd az egészet eladta és 1980-ban megépítette az első kaszinót és hotelt Sun City néven.
A lehetőséget erre – ma már senki nem gondolná – az apartheid szolgáltatta. Az elkülönítés politikája (ez a holland szó eredeti jelentése) külön területeket jelölt ki az egyes népcsoportoknak, törzseknek, melyeken belül az ott élők viszonylagos szabadságot kaptak. És itt rejlett a kiskapu lehetősége is: ha egy tartomány az államon belül független, olyan, mintha külfödön lennénk. Külföldön viszont nem érvényesek a búr törvények. Lojalitása miatt Bophuthatswana vezetője részesült abban a kegyben, hogy „államán” belül engedélyezhette a szerencsejátékokat.
Az 1980-ban megnyitott kaszinóba, mondanunk sem kell, özönlöttek az ország minden részéből, sőt, a környező államokból is. Senkit nem érdekelt, hogy a pusztaság közepére, egy kihalt vulkán kráterébe kell elzarándokolnia Johannesburgtól csaknem 200 kilométerre, hogy sziklás tájon át, bádogvárosok mentén kell megközelíteni a kaszinót. Dőlt a pénz, így csakhamar újabb ötcsillagos szállodák épültek.

Lost City
Kerzner érdeme, hogy nem ült a babérjain, hanem a pénzt visszaforgatta a vállalkozásba. Elhatározta, hogy egy ősi afrikai (minden bizonnyal etióp) legenda alapján felépítteti a kontinens legexkluzívabb palotaszállóját és szabadidőközpontját, létrehozza Lost Cityt, az Elveszett Várost. A tervet sokan őrültnek tartották, hiszen 19 hónap alatt nemcsak épületeket kellett emelni, de a félsivatagos pusztaságot is oázissá kellett alakítani. 15 ezer ember dolgozott éjjel-nappal a 70 millió dolláros terven.
A környezetet valóságos paradicsommá változtatták. A sziklás, terméketlen tájon 1,6 millió (!) fát és bokrot ültettek. Ott, ahol víz sem volt, ma mesterséges tavak, patakok és vízesések nyújtanak felfrissülést. Itt van a fekete kontinens két legjobb, világszintű golfpályája is. Arra, hogy itt egyáltalán nem természetes dolog a pázsit, csak véletlen felfedezés során döbben rá a sétálgató vendég: amikor megpillantja a csatornafedelet az erdei ösvény közepén...Alá van csatornázva a domboldal, áram forgatja a patak vizét és számítógép irányítja a hullámokat. A nagyvonalúan Hullámok Völgyének nevezett aprócska „tengerszemről” nem is állítja senki, hogy valódi lenne, bár több mint meglepő, amikor a Kalahári-sivatagból idehozott homok alól véletlenül elővillan a hófehér, érdesített műanyagból készült „tengerpart”. A mesterségesen keltett kétméteres hullámokat viszont ugyanúgy sikoltozással fogadják a gyerekek, mint nálunk, a Gellértben.

Az indiai maharadzsák stílusában épült Palace Hotel minden szempontból egyedülálló. Mexikói belsőépítésze mindent bele akart zsúfolni a szavannák királyairól elnevezett négy szárnyba, amiről csak hallott életében. Így jött létre három kontinens jellemzőinek eklektikus keveredése, amely a stíluszavar ellenére nem bántó. Soha nem látott pompával, 1992 szilveszterén nyitották meg a Palace-t, amely már a következő évben bekerült a világ öt legjobb szállodái közé. Hogy itt jól érzi magát a vendég, az a nyugalomnak, a mindenütt tetten érhető luxusnak és kényeztetésnek köszönhető. Nem véletlen, hogy Michael Jackson meg akarta venni az egész szállodakomplexumot. Többfordulós tárgyalást követően, mindössze néhány százaléknyi részesedést adtak el az amerikai énekesnek, aki ide gyakorlatilag hazajár. Évente többször tölt el itt heteket, óriási kísérettel, de a rajongók legnagyobb bánatára, mindig elbújik előlük és még koncertet sem adott soha.

Sztárok Sun City-ben
A kontinens golftornáin kívül hagyományosan itt rendezik az ország szépségversenyeit, de tavaly Sun City adott otthont a Miss World választásnak is. Itt adják át évről évre az African Music Awardsot, az Afrikai zenei díjat, amelyen rendre amerikai rapzenészek viszik el a pálmát.
Jackón kívül gyakran fordulnak meg itt más sztárok is. Nagysikerű koncerteket adott Sting, Joe Cocker, Rod Stewart, Shirley MacLaine. Grace Jones, a modellből lett énekesnő mindenki kedvence volt, a színész Louis Gossett Jr. többször ellátogatott ide, de Whitney Houston csalódást okozott. A dél-afrikai fiatalok valóságos istennőként tisztelik a színesbőrű amerikai sztárt, aki egyetlen mosolyt sem küldött rajongóinak, úgy adta le műsorát.

Az elveszett város legendája
A legenda szerint több ezer évvel ezelőtt, valahonnan északról vándorolt dél felé egy törzs. A kihalt vulkán közepén rátaláltak erre a meseszép, termékeny völgyre. A tehetséges, magas fokú civilizációval rendelkező törzs tudását az égből és az állatvilágból merítette. A völgyben felépítettek egy várost, amelyhez hasonló nem volt az egész földkerekségen. Hidakat, alagutakat, utakat, palotákat építettek, voltak fürdőik, arénájuk, színházaik. Ismerték a fiatalítószerek keverésének titkát, tobzódtak az aranyban és ezüstben. Költők és dalnokok mind a város aranykorát és lakóit dicsőítették. Egy napon azonban a föld megremegett, majd vésztjósló csönd támadt. Állatok és emberek fejvesztve menekültek. A kihaltnak vélt vulkán újra kitört, az izzó láva maga alá temette a várost. A törzs elmenekült, soha többé nem látták őket, nem hallottak felőlük. Amikor a láva kihűlt, dzsungel nőtt a város helyén és mindent betakart a mai kor szeme elől. A város örökre elveszett.