az alábbi írásom még a topic hőskorában íródott, az 150. bejegyzés körül, és mivel azóta megszaporodtunk, időnként talán elővehetjük: és hihető válik ami hihetetlen. 

árpapa

 

 

 

"a 1480 legénységi étkezdéje, 1976- 82  I. rész

 

nagy a csend a topicban, azért én folytatom, azt szeretném, ha valaki olvassa, legyen képe a rakétadandárról, legutóbb a végét írtam meg, ami inkább kivégzés volt.

- aki Tapolcán a Dobó Istán Laktanyában szolgált, annak ismerős lesz az alábbi, aki viszont csak olvassa, az nem fogja elhinni.

- 1976-ban kerültem az alakulathoz, és rögtön konyhajügyeletesi beosztásba, ott is maradtam hat évig, ebből két évet a "Cári" időben szolgáltam.

- a 1480-nál sok volt a hivatásos katona, ennek megfelően, sok volt a szolgálat, egyszer majd erről is írok, előzetesen annyit, a szemetes gépjármű parancsnok is hivatásos volt, és a kezdeti időben menni kellett vele a laktanyán belül is, vagy gondoljatok a sepregetésekre, a katona mögött mindig hivatásos állt!

- legénységi étkezde:

akkor lett kialakítva a büférendszerű étkeztetés, és működött is, a bejárat jobb oldalán voltak a hideg tálak, a bal oldalán a tejtermékek.

volt kaszinótojás, virslisaláta, babsaláta, vegyes zöldség stb.

-séta az étkezdében:

a katona belépéskor "sokkolva" lett: műanyag vitrinben egy megtörtént baleset volt rekonstruálva makettből, világítva, villogva

egy híradós autó a villanyvezeték alatt építette fel a nagy antennáját, ez volt demonstrálva, és még a megégett bakancs is ki lett rakva, lakkozva, hatalmas villogó nyíllal jelöve- ugye emlékeztek rá?.

- kettő étkezde volt, az "A" a színbpaddal és tálaló- leszedővel, és a "B" étkezde, konyhával, mosogató helyiséggel, raktárral.

a falakon feliratok voltak, a Halász Lajos többségét még talán ma is tudja fejből, az egyikre emlékszem, a B étkezdében volt, a tálalónál: a hápoló és illetlenül viselkedő katonáról szólt, és hogy az ilyen katona magatartásába a jó katona mindent elkövet  nehogy "beletaláljon keveredni".

cikornyás feliratok voltak, a rendetlenkedő konyhai kisegítőmunkásokkal, "büntetésből" fennhangon szoktam olvastatni, úgy hogy felsorakoztattam őket és a delikvens választhatott, olvasás vagy krumpli pucolás- a katonák döntő többsége értette a finom cinikus humoromat, és pánikszerüen ment krumplit pucolni, később már csak említeni kellett: pucol vagy olvas?

- 12 fő konyhai kisegítő munkás volt, fekete ruhában és kék köténnyel, valamint fehér ködvágó sapkával 

- konyhaügyeletes kopasz örmester / mint én akkor / és öreg zászlós- főtörzsörmester volt, ez lényeges, minden új szolgálatba lépő először dublír szolgálatot látott el.

- szolgálat előtt volt kihallgatás, 14 órakor a pk-i épületben, és 15 órakor az ÜTI eligazító pályára kellett menni, ha szerencsém volt, az üti elengedett, akkor gyors volt a váltás, ha egy Brányi féle volt az üti, akkor végig ott kellett maradni és az ügyeleteseknek akkor a konyhaügyeletes vezényelte a vigyázz menetet.

innét az élelemezési raktárba vitt az út, ott vártak az új kisegítő munkások- / képzeljétek mikor került haza a váltás, ha az üti nem engedett el /

- nyersanyagok átvétele pár katonával, a többiek mentek a nagy számolásra- mindent meg kellett számolni- és a hiányt azonnal rendezni, a Htk papír rendelkezésre állt, és másnap vinni kellett az élelmezésre a jelentéssel együtt- a katonák fizettek.

- a raktár után a konyha átvétele- a takarítással nem volt gond, hiszen minden alagység köteles volt két takarítót étkezések után otthagyni, és a takarítási vázlat alapján kitakarítani, ha nem volt rend, az ütin keresztül bármikor visszarendelhetők voltak.

-szóval a konyhaügyeletes ha haveri alapon ment a váltás akkor már este hat órakor otthon volt, ha öreg zászlós váltott, akkor akár este kilenc órakor is bennt voltunk/ semmi stessz, és csak nosztalgiázzunk- ugye kovácsgyula? / mindez hat éven keresztül, havonta kétszer- háromszor.   

-az étkezések: az étkezdében nem volt egy hang sem, az üti és a napostisztek gondoskodtak erről, de a századparancsnokoknak is időnként menni kellett.

- nem volt foglalt hely, hatosával kellett feltölteni az asztalokat.

- ha elfogyott a kenyér, a kenyeres kosarat kellett feltartani, víz esetén a vizes kancsót, és konnyhamunkás már vitte is.

- a kancsók fülén át lehetett látni, az asztalok vonalban, / volt madzagom / szalvétatartók egyvonalban, kenyér kosarak dettó.

- a rendetlenkedő katonát felállította  az üti, és étkezés végéig állva maradt, ezt utáltam, és én soha nem tettem meg, ha lehetett én napostiszt szolgálatban, a " bólogatást" ellenőriztem- ugyanis a hat katona az asztalnál amint befejezte  az étkezést, az utolsónak felálló, letörölte a szivaccsal / az is belőve sorba /, leadták az edényeiket,/ ja az asztalnál a felső gombot ki lehetett gombolni, viszont felálláskor begombolni- ez bemutatva módszertanikon / 

- ha katona szerencsésen megette az ebédet és megúszta, akkor távozáskor az étkezde bejáratnál főhajtással tisztelegni kellett, ezt figyeltem én, és itt gombolkoztattam be, ha elfelejtette volna.

- mikor már azt hitte mindent megúszott, akkor még a kanálmosónál lebukhatott, ha kanálgéppel volt elrendelve az étkezés.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

innét folytatom- a Váradi nagy körével, amiről mindenki tudott, mert az öreg amint kitette a lábát a parancsnoki épületből, az első útja a konyhára vezetett, a hírlánc működött, a konyhaügyeletest elkezdte verni a víz!!

árpapa  / Kása Árpád örmester, konyhaügyeletes /   "