Újpest - Fradi viszonylatban nem társadalmi, hanem simán versenysportbéli feszültséget lehet felfedezni - legalábbis szerintem.

 

A 20-as évek második felétől már voltak "ügyek". Például Turayt vagy Polgár "Drumit" is az Újpest elől happolták el a zöldek. De ezek még apró-cseprő dolgok voltak.

 

A dolgok akkor mérgesedtek el véglegesen, amikor 1934-ben egy Újpest - Fradin dőlt el a bajnoki cím sorsa. Az Újpest 1933 őszén gyengén szerepelt, bukdácsolt a bajnokságban. Viszont 1933 tavaszán lábra kapott, és 12 győzelem, és egy Hungária körúti döntetlen után hazai pályán fogadta a Ferencvárost. A zöldek ősszel és tavasszal is kiegyensúlyozottan szerepeltek, de az Újpest eddigre befogta őket, mindössze 1 pontra volt lemaradva a Fradi mögött. Mivel mindkét csapatnak csak rendkívül könnyű meccsei voltak hátra (Budai 11, Somogy, Nemzeti, stb.) ezért egyértleműen ez a meccs döntött az első helyről. Ha az Újpest nyer, ők a bajnokok, döntetlennél és vendég győzelemnél pedig a Ferencváros a bajnok.

 

Nos a mérkőzést Majorszky játékvezető vezette, és hosszú évek múlva is sérelmezték tevékenységét a lilák. Az első félidő 2:0-ás hazai előnnyel zárult, a másodikban viszont feltámadott a Ferencváros, és kiegyenlített. No de hogyan! Az újpestiek a mérkőzés után két elmaradt tizenegyest is reklamáltak, sőt a Ferencváros első gólja előtt szerintük Toldi agyonrúgta védőjét, és kifelé ítélt szabadrúgásnak kellett volna következnie! De a legnagyobb bakit - legalábbis újpesti szempontból - a vendégek egyenlítő góljánál követte el a bíró. Annyit látott a közönség, hogy egy legurított szabadrúgást követően (az újpestiek szerint itt sem történt szabálytalanság) Móré kapura lőtt, a bombához még hozzáért Hóri, az újpesti kapus, majd a megremegett a háló, és a labda a lelátóra szállt. A játékvezető először szögletet mutatott, majd a vendég játékosok reklamálására (Toldi még a hálót is szétfeszítette, hogy egy lyukat tudjon prezentálni) megadta a gólt. Percekig állt a játék és ment a vita, de Majorszkyt nem sikerült meggyőzni. Ezzel a döntetlennel a zöld-fehérek lettek a bajnokok.

 

A sztorihoz hozzátartozik, hogy a következő fordulóban a Ferencváros a fénykorát élő (bronzérmes) Bocskayval játszott, és Teleki Pál visszaemlékezései alapján Hertzka Pál játékvezető tisztességtelen ítéletei miatt nyertek a hazaiak 2:1-re. A Bocskay már a 7. percben vezetett, innentől a bíró állandóan hazai szabadrúgásokat fújt, majd egy olyan büntetőt adott meg a hazaiaknak, amikor Szaniszlót kezen lőtték. Míg Móré szándékos kezezéséért nem adott a vendégeknek büntetőt, stb. Annál is hitelesebb a történtet mintsem hogy Teleki kiemeli (és ez tényleg így is van): egyetlen más mérkőzéssel kapcsolatban sem érzett játékvezetői nyomást, és nem is írt róla a 438 oldal egyikén sem. Csak ezzel az egyetlen eggyel.

 

Az Újpestiek utólag úgy kommentálták az ügyet, hogy "1934 tavaszán további győzelmek sora következik, a csapat negyedik bajnoksága már-már biztosnak látszik, amidőn külső körülmények érdemtelenül ragadják ki kezéből a pálmát és be kell érnie a második hellyel."

 

A magánvéleményem szerint ennél az esetnél kezdődött a nagy utálat. Aztán folytatódott az 1940-es Újpest - Hungárián. Ez volt az a meccs, amire úgy emlékezünk, hogy két véleményes újpesti góllal elvették a Hungáriától a bajnoki címet. No igenám! De azt már nem említik, hogy ha az Újpest nyer, akkor valószínűsíthetően ők a bajnokok, egy pont előnnyel! Sebes Gusztáv nem véletlenül jegyezte meg a meccs után: nem az Újpestet, hanem a Ferencvárost segítette a játékvezető ezzel a döntetlennel, ami egyik csapatnak sem jó. Volt benne valami.

 

Aztán következett az úgy nevezett "Sportbéke felrúgása" 1941-ben, Ferencvárosi részről. Ami tovább mélyítette a sérelmeket... ez jól dokumentálva van a neten.

 

És ugyebár 1940-tól kiszállt a "nagy hármasból" a Hungária-MTK, így innentől már csak két klub vetélkedéséről beszélhetünk. Szóval én úgy látom, hogy nem társadalmi problémák húzódtak meg, ezért is kezdődött viszonylag későn az ellenségeskedés!

 

----------------

 

Más téma! Egyszer beszéltünk arról, hogy csak Magyarországon tudott egy "kívülről jött harmadik" klub népszerűség kapcsán is felvenni a versenyt az eredetileg kialakult két nagy "játékába", míg Bécsben és Prágában ilyen nem történt meg. Ahogy most nézegetem az osztrák bajnokságok végeredményét, a 30-as években a Rapid-Austria párhárcból Admira-Vienna párharc lett az első helyért. Őket nem követte népszerűség növekedés?