[Buda Maraton 2007.05.01]

Eltelt egy év a szép emlékű 2006-os sárdagasztás után. Sajnos a két kör helyett csak egy köröcske lett a hosszútáv, a maga beHarangozott 42km-ével.

Elöljáróban annyit, hogy 33,7 km lett belőle. Kicsivel több, mint két éve, akkor 40 km helyett 30-at mentünk. Én nem tudom, hogy hogyan történhet ilyen. Több jóhiszemű elméletem van. Talán nincs elég pályabíró ezért nem tudnak embert rakni mindenhova. Vagy nem kaptak útvonal-engedélyt. Vagy drága a szalag és a beszedett nevezési díjakból (3000 Ft előnevezve, 4000 Ft helyszínen) nem futja? Esetleg utolsó pillanatra halasztották a pályakijelölést és felmérést, és eddig jutottak.

[Rajt]

A hangosítás csak a sátorra korlátozódott, mint mindig. Valami hangfoszlány érkezett, amit ...perc a rajtig-nak értettünk. Erre a sátrak felőli oldal megindult, így aztán mi is a túlvégen. Szegény felvezető motorost, aki még beszélgetett kissé távolabb a motorjától, jól otthagytuk. Miuntán elszáguldottunk, akkor futott csak a motorjáért és robogott előre.

[Reptér]

Mindig brutál dolog az első pár perc a reptéren. A verseny egyik legfárasztóbb szakasza. A visszafordító után már rendeződtek a sorok. Az első esemény a repteret övező árkon átkelés. 3 méter széles rész, természetesen teljes bedugulás. Ez kicsit lassú volt, így aztán sokan levágták a kanyart. Na de utána legalább a városszéli aszfalton suhanhattunk 45-tel, hogy aztán poros terepre fordulva megkezdhessük a mászást a Vöröskővár mellett.

[Vöröskővár-Tökhegy alja-Szarvashegy]

Az emberek között nagyjából rendett vágott ez az első emelkedő. Papp Dénes egyszeregyezett előttem (első meglepetés: jé, hogy lehetek ennyire elöl), nyeltük a port. Sanci is megvan, nincs még semmi veszve. Vele egyébként elég sokáig sikerült együtt menni, lásd később. Elhagytunk a senki földjét, felmentünk a házak mellett, erdőszélen kerekeztünk. Sokan vagyunk, és meredek az út, ilyenkor valaki tuti bénázik és megakad. Most sem volt másképp. Sanci is leszáll muszájból, én szerencsére nyeregben maradtam. Ő tolja, és tekerek. Ugyanannyival megyünk (4 km/ó). Feel the power.

A Szarvashegy felé vezető egynyomtávos kanyargós nyergen sajnos megint dugulás volt, no nem olyan megállós, de fájdalmasan lassú volt a tempó. Talán valami helyismerettel nem rendelkező emberke vezethette a sort. Visszakanyarodtunk a házakhoz, alulról kerültük őket, itt a síkon megint jó tempó volt.

Jól megkerültük a Kálvária hegyet, a Sárgán két kidőlt gyökeres fa mellett triáloztunk el, majd élesen balra térve jót lejtőztünk a szokásos egynyomtávos meredek lefelén. Azért itt is lehetett volna gyorsabban menni, ha nincs sor. A meredek lefelé végén - már megtanultam az éves során - visszaváltás, mert éles balra forduló után mászás jön. A rövid, de kellemetlen fajtából.

Kis szintutazás után leszakítunk jobbra. Ettől a résztől féltem, mert nagyon gyors és nagyköves. Meglepetésemre azonban nem itt, hanem mellette balra, az erdőben vezetett az út. És ennek végén, keresztezve a Zöld jelzést, egyenesen kiszáguldottunk a szántóföldre.

[Végtelen repceföldek]

Kezdődött a rázató, a maraton legkellemetlenebb része. Igen ritmustalan rész, olyan, mint amikor felszántanak és a barázdákat egy idő után elsimítja a idő, majd benövi a fű. Friss szántást kerültünk a füvön - jaj, csak tüskét ne kapjak -, és kutyafáját, megint libasor van. Sajnos a sor elején megint kifogtunk egy sorfogó porfogót. Sancival még mindig egy blokkban vagyok. Meddig bírhatom? Végre döngölt földút. Összeáll egy kis sor én vagyok leghátul. De hiába bolyozunk, fokozatosan leszakad a előttem lévő ember Sanci mögül, így én is vele együtt maradok le. Későn kapcsolok, amikor már vagy 20-30 méterre elmentek. Kielőzök, és 38-40-nel zúzok Sanciék után. Erős volt a tempó, kezdem is érezni a vádlimat, de sikerült felérni a sorukra. Vissza 28-30 km/ó de nem pihentető. Derékszögű kanyar jobbra; kis lejtő után sunyi emelkedő következik egy virágzó repcemező közepén (a maraton egyik legszebb és legmeglepőbb része), de nincs idő pihenni.

[Erdő, Zöld, Kék]

Erdőzünk ismét. Talán a Zöld, ill a folytatása a Kék-ig. Egy szakaszon iszonyatos minőségbe csap át az erdei földút, a göröngyökről elhagyott kulacs tanúskodik. Szerencsére ez elég rövid szakasz volt. A Csúcs-hegy aljában vagyunk valahol.

Végre megint lejtő jön, eszeveszett száguldással legurulunk a téglagyár felé, nem merőlegesen lefelé, ahogy tavaly, hanem tettünk egy S betűt a Kék jelzésen haladva. A legalsó ponton a Téglagyár melletti aszfaltot majdnem elértük, és ott dobtunk egy jobbost.

"Vigyázz, köves" - szólt itt a figyelmeztetés. És valóban, szokásosnál nagyobbra osztályozott murva képezett akadályt, több méter hosszan terítve be az anyaföldet. Elmosolyodtam emberünk kedvességén. Azért szívesen mutattam volna neki másfajta köveket is, amiken eddig át kellett kelnünk.

[Téglagyári emelkedő - Kék]

A házakhoz közel visszaaraszoltunk a kék jelzésre, indulunk fel a Csúcs-hegyre, a "téglagyári emelkedőn". Az alján Sanci rögtön kis kényszerpihenőt tartott a lánca miatt, úgyhogy beelőzök.

Valaki kérdezte pár napja a topikon, hogy milyen a pálya. Henger szűkszavúan közölte, hogy középtányéros. Nos, a maratont próbáltam ennek fényében teljesíteni. Úgyhogy maradt a középtányér, igaz, hátul már a 34-es fog koptatta a láncot.

Nagyon éhes is voltam, benyomtam egy Cerbonát, az emelkedő végéig sikerült is megrágnom. Egy keveset ittam is rá, mert hiába volt pár percre a Virágosnyereg frissítőpont, nem bírtam volna ki.

[Virágosnyereg #1 - Harsánylejtő - Virágosnyereg #2 - HHH]

Ittam, töltöttem, picit vártam Sancira, aztán irány a lefelé, a Virágosnyereg utca aszfaltos torkolata, majd az erdőn át a Harsánylejtő utca, Erdőalja út nyomós kút (sár! :-) bele is mentem) és vissza a Virágosnyereghez. Sajnos már nem esett jól a középtányér, és mire a HHH-ra vezető köves-sziklás aljához értünk, feladtam: katt és kistányér, pfujj :-) A HHH szánkópályáig nem kellett leszállni a sziklák között mindig lehetett utat találni. De a szánkópálya már erősen demoralizált, bár Istyu próbált vidítani. Sanci itt kicsit lépett meg: mire a HHH teteji nyomóskúthoz értem, ő akkor indult tovább. De muszáj volt megállni. Menet közben - főleg ilyen pályán - képtelen vagyok enni. Benyomtam egy gélt, hozzá ittam, kulacs is kapott. Gyerünk.

[HHH-Határnyereg-Sétány-Cél]

Az étterem mögötti lépcsőt le-tüc-tüc-öztem, direkt raktak ide egy szóló embert, hogy lépcső jön. Érintettük a HH aszfalt nyomóskutas ívét, és innen már csak le kellett guruni a Szépvölgyihez. Elég sokszor túlugrott a nagytányéron a láncom, ezen a lejtőn különösen zavaró volt, mert hajtani kellett volna, és a lánc meg rátekeredett a hajtókarra. Nagy nehezen még nyeregből sikerült visszaetetni a láncot a tányérra. Szóval Szépvölgyi, parkoló jobbra, buckán át. Igen köves gyors lefelé jött a Határ nyeregig (pár éve itt felütöttem a kerekemet), magabiztosak és ideális ívet ismerők előnyben voltak, mostanában szinte kezdem megszeretni ezt a részt. Minimális mászás után elértünk egy vízmosásos, köves, nemszeretem utat, majd a házaknál a sorompót elérve nemsokára visszalejtőztünk a maraton végső szakaszát jelentő murvás biciklis sétányra.

A végső aszfaltos emelkedőn utólérek valakit, azt hittem, hogy Sanci az, de galád módon nem ő volt. Kérdezte a srác, hogy sok van-e még. Mondom, még vagy 500 méter. Kicsit morogtunk, meghágtuk az utolsó durvább emelkedőket, aztán "ugrató", Happybike-os szurkolók, cél.

Saját mérés szerint kb. 1ó59p bruttó idő volt. Elégedett vagyok vele (sőt), bár Sanci most (is) lenyomott.

Km-óra szerint

TIM=1:58:19

DST=33,70 km

AVS=17,0 km/ó

MAX=49,5 km/ó (Grrr. miért ilyen kevés?)

Technikai probléma nem volt, a gumik jól bírták a köveket: elöl-hátul Racing Ralph 2.1 volt (3 bar), 90 ill 120 grammos belsőkkel.

Az eredményhirdetést megvártuk, Harangék kétszer is felolvasták az önhibájukon kívül elirányított élboly névsorát.

P.S. Hengernek üzenem :-), hogy részletekben ugyan valóban középtányéros a pálya, de így egyben, versenykörülmények között - nekem - vádliproblémákat okozott. Azért a krosszpálya - HHH szakaszt leszámítva megvolt.

Üdv:

AnnMary, dhpage, eBalázs (külön köszi a csomagmegőrzésért), Happybike, Istyu, Kacsa, kivi, Maci aus Sopron, nomad, phu, -Sanci-