Horst Bielfeld: 1,1 kákapinty

Nem hiszitek el, mennyire örülök, ha azt hallom, hogy egy papagájosnál kelnek a kákák. Még akkor is, ha a kákapinty, mint általában az ún. ausztráliai díszpintyek többgenerációs, már-már domesztikálódott madarak, következésképpen nem tartogatnak olyan kellemetlen meglepetéseket az ember számára, mint az afrikaiak.

ez egyúttal azt is jelenti, hogy pl. minden faxni nélkül lágyeleséggel nevelnek, vagyis a kérdésre válaszolva: nem igénylik az élő rovareleséget.

A másik résszel kapcsolatban legegyszerűbb, ha idézem a Madárbarát-lexikon vonatkozó szócikkét:

 

lágyeleség: a magevő madaraknak is van állati fehérje igénye, ennek kielégítése különösen a fiókanevelés időszakában kritikus. A főként rovarokkal táplálkozó madarak pedig egyszerűen nem tarthatók életben állati fehérje-tartalmú tápanyag nélkül.

Az állati fehérjék pótlására találták fel a madarászok az úgynevezett →lepényeket. Hajdanában a magevők részére készített ún. TOJÁSKENYÉR 1/3-ad részben búzalisztből, 2/3-ad részben tojásból (mások szerint tojás és búzaliszt 1:10 arányú keverékéből) készült.

A tojást kevés tej v. víz felhasználásával eldolgozták a lisztben, majd a cipóvá formált tésztát kisütötték.

A jól átsütött cipót (sokan a tojáskenyeret helyettesítették kétszersülttel) daraszerűvé darálták, amihez forrázással felpuhított

rovar darálékot

(cserebogár, hernyó, kérész, selyemhernyóbáb), szárított hangyatojást, reszelt sárgarépát v. gyümölcsöt kevertek.

Nyaranta friss hangyatojással, ősszel pedig leveses, húsos bogyókkal (berkenye, befőttek, szeder stb.) tették ezt a lepényt változatossá. Az igényesebb tenyésztők daráltak még hozzá

főtt szárnyashúst,

marhaszívet,

túrót, főtt rizst,  

főtt tojást,

apróra vagdalt →zöldeleséget.

A lágyeleség elnevezés az állagra utal: puha, lágy.

A ma használatosak tartalma:

darált főtt húsok (belsőségek, szárnyas aprólék akár csontostól, nagyobb madaraknak egybe darált kisrágcsálók),

szárított garnélarákok,

szitán átnyomott túró (aki több napra készíti a lágyeleséget, az általában megpergeli a túrót),

kutyatáp,

főtt tojás reszelt sárgája (a fehérjének nincs tápértéke),

reszelt sárgarépa,

alma és

sajt (félzsíros, nem füstölt!, pl. óvári sajt),

apróra vágott hagymaszár v. saláta továbbá más

→adalékanyagok,

mint morzsa, édeskeksz, ásványi kiegészítők (pl.: Zeovit max. 3 %-nyi v. Futor), ill.

főtt rizs,

zabpehely,

mák,

gyermektápszer,

búzacsíra és

vitamin-kiegészítőnek

például Polyvitaplex 10 v. bármely baromfi vitaminpremix, stb.  A tenyésztők többsége a saját recepturájára esküszik, s ezen nincs is mit vitatkozni, hiszen fajonként és fajokon belül egyedenként is lehetnek mások az ízlések. És akkor még az elhelyezés körülményeiről, az igénybevételről, az egészségi állapotról, a táplált madár életkoráról - azokról a tényezőkről, amelyek szintén jelentősen befolyásolják a tápanyagigényt - nem is beszéltünk.

A lényeg, hogy a lágyeleség az állati fehérjét hivatott biztosítani, és a legegyszerűbb módja az ásványi anyagok ill. a vitaminok, sőt, a gyógyszerek bevitelének is.

A lágyeleségre a madarakat rá kell szoktatni, ennek az a módja, hogy a mageleségre szórjuk, minek folytán akaratlanul is megízlelik, s előbb utóbb megkedvelik.

Általában az is segít, ha a lágyeleséggel ismerkedő madár olyan, már beszoktatott társat lát, amelyik szinte várja a lágyeleséget.

A "gyakornok" tőle el fogja megtanulni, hogy mi a tennivaló a lágyeleséggel.

A lágyeleségféleségeken belül az egyik receptura alapja a főtt tojássárgája, amelyet alapvetően reszelt sárgarépával és sajttal kombinálnak (mészpótlás gyanánt üdvös rászórni a főtt tojás porrá tört héját),  ami a legtöbb madárkedvencnek tartott díszpintyfajnak elegendő a fiókák felneveléséhez.

Dr. Vargha Béla díszpintyek részére ajánlott tojásos lágyeleség-recepturája:

főtt, reszelt tojás 40 %,

reszelt, nyers sárgarépa 20 %,

Oriza (gyermektápszer) 15 %

zabpehely 5 %,

sovány tejpor 5 %,

reszelt (sovány) sajt 5 %,

salátalevél felvágva 5 %,

Phylasol-Combi 0,5 %,

ásványi premix 0,5 %,                                        

Futor 1 %

Persze, aki egy pár zebrapintynek készít lágyeleséget, annak ezekkel a százalékokkal meggyűlik a baja, hiszen egy pár zebrapintynek alig kell 1/4-ed főtt tojás sárgájánál többet adni, s az így kialakuló eleség 0,5 %-át ugyancsak nehéz eltalálni.

Megkockáztathatjuk, hogy ásványi premix helyett éppenséggel megteszi a főtt tojás porrá tört héja, mi több, például ebből adhatunk - természetesen külön tálban - ad libitum is.

Egészséges madár nem fog több ásványi anyagot felvenni, mint amennyit a szervezete megkíván.

Dr. Pásztor Lajos Szobamadarak, díszmadarak c. könyvében (Mezőgazdasági kiadó Bp. 1959) az alábbi lágyeleséget ajánlja rovarevőknek:

35% főtt szív v. darált hús,

8% hangyatojás v. giliszta,

4% főtt rizs v. kukorica,

10% főtt krumpli,

5% reszelt sárgarépa,

3% morzsa,

3% túró,

2% hagyma,

5% búzakorpa,

6% zöld növény,

5% darált hal,

2% főtt tojás,

3% apróra vágott kenyér,

2% lisztkukac,

5% reszelt gyümölcs

2% konyhasó, mészsó.

Figyelemre méltó az is, hogy a tojásos lágyeleség megvonásával, ill. etetésével az érett díszpinty-, ill. papagáj- és kanáripárok - az egyéb feltételek megléte esetében költésre bírhatók v. leállíthatók.

Erre a kanárisok jöttek rá elsőnek és kitűnően alkalmazzák a madarak "beindításához".

Végezetül fel kell hívni a figyelmet, hogy a lágyeleség (állati fehérje) túlzott etetésének vannak hátrányai is.

Az egyik káros következménye lehet az ún. hiperszexualitás kialakulása, ami abban áll, hogy a madár még nem fejezte be az egyik fészekalj költését, felnevelését, de már újra fészkelne.  Nem üli ki a tojásokat, kidobálja a fiókákat, új fészek építésébe kezd, ami a kicsinyek elpusztulásával jár. Ha ezt tapasztaljuk, akkor egyebek mellett a lágyeleség visszafogásával, csökkentésével próbáljuk megelőzni a bajt.

Egyébként magevőknek a fiókanevelés idejét leszámítva (amikor ad libitum kaphatnak lágyeleséget) hetente 3-4-szer elegendő lágyeleséget adni. A lágyeleséget pótolja a →tojásos köles.

A másik veszély a fehérje túladagolás következtében beálló relatív A-vitaminhiány, és a vese, ill. a máj  túlterhelése. Utóbbi ellen szokták ajánlani a →Methionin adagolást.

A magevők agyonetetése lágyeleséggel a gyomor káros kitágulásához, a zúza petyhüdtségéhez, elégtelen fejlődéséhez vezethet. Ezen túl a fehérje túltengés miatt felrémlik a →köszvény (veseköszvény) veszélye, ami hirtelen elhulláshoz vezethet. A lassúbb lefolyású veseköszvény stresszhatásra okozhat hirtelen halált.

A galambok számára is adnak megnedvesített, lágy eleséget, de ez nem azonos a díszmadarak számára készülő lágyeleséggel. Régebben volt bevett gyakorlat, hogy a sertések számára főzött burgonyához kevertek abrakot, amelyet a galambok szívesen elfogadtak.

Ma már csak akkor tartjuk indokoltnak az ilyen keverék adagolását a galamboknak, ha azzal klf. gyógyszereket szeretnénk juttatni az állománynak.

A lágyeleség összetevői gazdag táptalajul szolgálnak a legkülönfélébb, a madarak egészségét veszélyeztető baktériumoknak. Ezért főleg nyári nagy melegben (amikor a baktériumok szaporodása a legintenzívebb) nagyon ügyeljünk az adagolásra! Eloy Parra - http://www.afrigalah.com/  - a híres spanyol kanáritenyésztő a kalitrács két pálcája közt bedugható, olcsó, fröccsöntött lágyeleségtartót használja, ebben nem fér egésznapi adag, gyorsan cserélhető és fertőtleníthető – lásd fotó!

(kolibritáplálék receptúra: →nagy zafírkolibri)

 

lágyeleség-etető