Mint a neve is mutatja, lisztben gyakori. Még gimnazista koromban Tenkes kapitány útjain "osztálykirándulva" a túróscsusza között tálaltak fel nekünk néhány darabot -  nyilván a tészta között szaporodott el, s a szakács figyelmetlensége miatt került a tányérba. Ezt míg élek nem feledem... No, de a lényeg, hogy minden gabonafélén megél, a korpa a legolcsóbb azért ajánlottam. a zabpehely talán a legdrágább.

Tudni kell még, hogy a lisztkukac kemény kitinburka emésztési problémákat okozhat, de a kisebb egzóták ezt kivédik, hogy valósággal "kiszopogatják" a kukacok belsejét a kemény burokból.

Ha az ember állatkertbe megy és alaposabban meg akar figyelni néhány madarat, akkor is érdemes vinnie néhány marok lisztkukacot, mert nagy örömöt szerezhet vele és helyben marasztalja a pálmaház madárcsodáit.

Kertben is okozhatunk kellemes meglepetést az odaszoktatott madaraknak - ez esetben arra kell ügyelni, hogy magas peremű edényben kínáljuk fel, mert meglógnak, mielőtt az etetni kívánt madár rájuk akad.

Máskülönben ezzel is az a helyzet, mint az összes többi élő rovarral, a madarak természetes körülmények között nem találkoznak lisztkukaccal, vagyis meg kell ismerkedniük vele, éppen, mint a csontival vagy pl. a vízibolhával.

Akarom mondani rá kell szoktatni madarainkat, de ez nem túlságosan bonyolult feladat, s aki megpróbálja, az vissza fogja igazolni, hogy megéri a fáradtságot.

Azt is figyelmébe ajánlom mindenkinek, hogy legyen bármilyen eredményes a lisztkukactenyészete pl. a nagy álarcos szövők a 4-5. naptól nem érik be a fiókák etetéséhez lisztkukaccal - teljesen reménytelen a költés sorsa, ha nem kínálunk nekik élő sáskákat, szöcskéket. Ezt magam is tapasztaltam.

És most megérkeztünk a madártenyésztés magasiskolájába, ahová csak annak tanácsolhatom a belépést, aki kijárta az ALSÓBB OSZTÁLYOKAT