Hogy még egyértelműbb legyen a dolog:

lisztkukac: a →lisztbogár lárvája. Az egyik legkönnyebben, nagy mennyiségben termelhető élőeleség, amelyet mind a lágyevők, mind a magevők szívesen felszednek.

 A lisztkukac a lisztbogár lárvája. Két fajt illetnek ezzel a névvel az →amerikai kis lisztbogarat (Tribolium confusum) v. más néven tésztabogarat, amely szintén készletkártevő, de a madarászok szemszögéből fontosabb, nagy lisztbogárnál lényegesen kisebb, csupán 3,5 mm és vörösesbarna, zsírfényű.

A lisztbogár (nagy lisztbogár - Tenebrio molitor) 12-18 mm hosszú, kifejlett állapotában fényes gesztenyebarna v. fekete, zsírfényű rovar. A szárnyfedők finoman barázdáltak.

A fej és az előtor szórt pontocskás. A szabadban madárfészkekben, odvas fákban, farágcsálékban, lisztben, korpában, kenyérben gyakori kártevő.

A kelése után szinte azonnal párosodik, s 6-18 napos korában már lerakja az első tojásait, általában naponként mintegy 30-40 darabot (egy-egy nőstény összesen átlag mintegy 260 darabot).

A tojások 1,8 mm hosszúak és 0,6 mm szélesek. A bennük rejlő pete fejlődése a környezet hőmérsékletének és páratartalmának a függvénye. 30 fokon és 60 % relatív páratartalom mellett a lárvák 5-6 nap alatt kelhetnek.

A testük hengeres, ízekre tagolt. A színűk sárgásbarna.

A lárvák vedléssel növekednek, a frissen vedlett lárvák fehérek és ilyenkor a legpuhábbak, ebben az állapotukban fogyasztják a madarak a legszívesebben.

Sajnos a kitinpáncéljuk rövid idő alatt megszilárdul, amikor is a kisebb asztrildok számára már nehezen fogyasztható. De az ügyesebbek így is boldogulnak vele. Megrágják a feji részt és kiszívogatják a belső részt. Egy-egy beó egyetlen nap képes felfalni 1 dl lisztkukacot. A napmadár is elfogyaszt 5-15 darabot. A kisebb zöld pettyes asztrold 5-10 darabbal beéri.

 A csőrből etető madarak számára a lisztkukac élő rovartáplálék értékű, tehát hajlandóak vele etetni. Sajnos gyakran előfordul, hogy négy-öt nap múltán "ráunnak", s attól kezdve mintha valami más táplálékot keresnének, és lisztkukaccal nem hajlandóak tovább etetni.

Ha ilyenkor áttérünk például élő sáskák, a megfigyelések tanúsága szerint leginkább zöld színű élő szöcskék etetésére, akkor a probléma elhárul. És a madarak a sáskák mellett hajlandóak elfogadni újra a lisztkukacot.

A lárvák szobahőmérsékleten 12-18, viszont 26-28 fok C-on már 6-8 hónap alatt teljesen kifejlődnek. A bábállapot 60 százalék relatív páratartalom mellett 15 fokon 30, 25 fokon 9 és 35 fokon 6 napig tart.

 

lisztkukac-atka: a lisztkukactenyészet veszedelmes kártevője, a pókszabásúak rendjéből.

Nagy a páratartalmat igénye, s a fülledő korpában viharos gyorsasággal képes elszaporodni.

Ilyenkor tönkre teheti az egész lisztkukac-tenyészetet, ugyanis károsítja a lisztbogár lárváit.

 

lisztkukactenyészet: a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) és kisebb rokonfaja, az →amerikai kis lisztbogár (Tribolium confusum) a legkönnyebben tenyészthető két készletkártevő, melyek lárvái kitűnő és gyakran egyedüli állati fehérjepótló élőrovar-eleségféle a madaraink számára.

A tenyésztés jól szellőző, de teljesen zárt ládát igényel, amelyből nem tudnak szétrajzani a bogarak és megszökni a lárvák. 50x30 cm2 alapú, 30 cm magas faládát ajánlunk készíteni kiugró bádogperemmel, a tetején jól záródó fedéllel, amelyen a szellőzés véget szúnyoghálóval fedett nyílás van.

A ládát lehetőleg meleg helyiségbe, állványra kell helyezni. A ládába tegyünk alulra tiszta szalmát vagy szénát (hullámpapír darabok is megteszik) ebbe fognak a kifejtett nőstény bogarak petézni.

A 2-3 cm magas szénarétegre 5-8 cm vastagságban búzakorpa réteget kell szórnunk, annak a tetejére pedig kétrét hajtott gyapjúkendőt v. vászondarabot helyezzünk. E vászon két rétege, a ráncok közé húzódnak a fénytől ódzkodó lárvák emészteni, s onnan a tenyészet bolygatása nélkül kikapkodhatjuk a feletetni kívánt mennyiséget.

A vászon tetejére kell tennünk azt a tálcát, amelyen a bogarak, lárvák részére felkínáljuk a lédús ennivalót: almaszeletek, hullott gyümölcs, vízzel átitatott szárazkenyér, sárgarépa szelet, még nem romlott, de a madaraktól már elvett lágyeleség stb.

Lényegét tekintve arra kell ügyelnünk, hogy mindig legyen előttük lédús takarmány is, de a nedvesség be ne füllessze a korpát, és ne rothadjon meg semmi a tálcán.

A kész ládába tehetünk más tenyészetből származó kukacokat v. kifejlett bogarakat. Egy ilyen, az előbb részletezett ládába tehetünk 100-150 bogarat. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan legyen lisztkukacunk, akkor egymás fölött 2-4 ládát is üzemeltethetünk.

A legalsóban petéznek a bogarak, a fölötte levőben kelnek a peték, a következőben fejlődnek a lárvák, s a legfelsőből etetjük a bebábozódás előtt álló, 2-2,8 cm nagyságú lisztkukacokat.

A tenyészetnek legnagyobb ellensége a gondatlanság.

Ne hagyjuk befülledni a korpát!

Adjunk elég nedves anyagot a lárváknak és a bogaraknak, különben a szomjúságtól szenvednek, és nem fejlődnek kellőképpen.

A →lisztkukac atka, rendszerint akkor támad, ha éppen ellenkezőleg, túl magas a tenyésztőládában a páratartalom. A fertőzést nagyon nehéz kipusztítani.

A ládába tett korpa egy idő múltán elfogy, illetve szürke porrá válik, ezért a ládában a korpa egy részét hozzávetőleg 3 hónaponként pótolni kell, s a második év végére az egészet fel kell újítani. Természetesen csak akkor, ha átrostálással kimentettük belőle a bogarakat és a lárvákat.