Kedves Bgazda!

A mesterséges keltetés több ezer éves történet. Ennek megfelelően a keltetőüsttől a legmodernebb automatikákig sok mindenről lehetne beszélni. A dolognak nem is az a része a legizgalmasabb, ami a technikai megoldást illeti, hiszen páratartalom, hőmérséklet viszonylag egyszerűen, nagyszerűen szabályozható a mai kütyükkel. Sokkal inkább kérdés és féltett titok, amit  firtatni tetszik. Tudniillik, hogy mikor hány fok és milyen páratartalom, továbbá mikor és hogyan forgasunk.

Történetesen a kaliforniai copfosfürj (Lophortyx /másutt Callipepla/ californica - Kalifornische Schopfwachtel - Californica Quail) esetében egy kétmondatos tanáccsal szolgálhatok, de ennek korrektségét sem garantálhatom:

Mesterséges keltetésnél 38,5 fok ajánlott 50-60 % páratartalom mellett. A 15. naptól meg lehet emelni a hőmérsékletet 39 fokra, a páratartalmat pedig 60-70 %-ra.

Vagy itt van pl. a kelési idő. Erre vonatkozóan a megfelelő címszónál, az 1980. oldalon a következő olvasható:

kelési idő: 1. az embrió kifejlődéséhez szükséges, fajra jellemző idő madaraknál, napokban kifejezve.

Mindemellett is a kelési idő (kotlási v. inkubációs idő) fajspecifikus, s szűk határon belül kiszámítható, hogy mikor következik be.

Bizonyos szóródás természetesen itt is tapasztalható, különösen akkor, ha a kelés természetes körülmények között zajlik és az azt befolyásoló időjárás hűvös v. nagyon változékony.

A kelési időre néhány példa:

fahágóféléknél 14 nap,

fahéjgalamb 13-14 nap,

fahéjszínű gerle 12 nap,

fakókeselyű 33 nap,

fácán esetében 24 nap;

2. az az idő, amely alatt a tojáshéj megrepesztésétől számítva a csibe a tojásból kibújik. Ez fácánnál 6-9 óra. (→kelés, →költési idő)

A keltetés címszónál (részlet) pedig ezt találjuk:

keltetés: a termékeny tojásokban az aktív életfolyamatok megindítása. Természetes úton kotlóssal, mesterséges úton keltetőgéppel történik.

A keltetés során az embrió fejlődéséhez a fizikai tényezőket (oxigén, hő, nedvesség) és a mechanikai tényezőket (hűtés, →forgatás) fajonként eltérő mértékben és szinten kell biztosítanunk.

Évezredek teltek el, míg a legtökéletesebb technológiákat kidolgozták, a legtökéletesebb berendezéseket megalkották.

Már az ókori Egyiptomban is próbálkoztak keltetéssel. Az általuk kidolgozott eljárásban a hőt erjedő tevetrágya szolgáltatta, s minthogy hőmérőjük nem volt, az optimális keltetési hőt érzékszervi úton próbálták beállítani.

Egészen aprólékos leírások maradtak fenn a később alkalmazott két szintes, szalmatüzelésű →keltetőgépekről, és a Kínából….

Kedves BGazda! Tehát lényegében először azt kellene tisztázni, hogy milyen madár tojását szeretné keltetni!

Vándorsólyom  -  fotó: FWS