"A papír talpú bakancs, csak legenda."

Ez igaz, viszont sajnos az is, hogy a hadtáp még novemberben sem küldte ki minden egységhez a téli ruházatot, holott voltak helyek, ahol már októberben mínuszok, és 30-40 cm hó volt. A vezérkar egyszerűen nem értette meg, hogy ott nem a közép-európai időjárási értékekkel kell számolni... :-((

"A lőszerhiány sokszor előfordult, de gyalogsági fegyvereknél ez csak szervezés és nem gyártás kérdése volt."

Volt egy rendkívül érdekes, és elmulaszthatatlan kordokumentumként hiánypótló dokumentumfilm sorozat a Duna Televízióban, "Krónika, a II. Magyar Hadsereg a Donnál" címmel, amely később könyv alakban is megjelent, "Hol vannak a katonák?" címmel. Rendkívüli, tudományos igénnyel elkészített munka mindkettő, megvannak nekem is természetesen. Itt szerepel Kozma Szilveszter honvéd tüzér emlékezése is, aki elmondja, hogy a magukkal vitt ágyút egyetlen alkalommal sem használták! Ugyanis eredetileg a bevagonírozáskor nem is vételeztek hozzá lőszert, nekik azt mondták, hogy majd utánuk küldik. Aztán a németektől kértek hozzá lőszert, amit ugyan meg is kaptak, de az űrmérete egy picit eltért a magyarétól, ezért teljesen használhatatlan volt. Így aztán, az Uriv-i hídfőcsaták idején, a legnagyobb orosz zárótűzzel szemben a magyar ütegek némák maradtak. A fogatolt tüzérségnek nem küldtek takarmányt, éheztek a lovak, viszont meg volt tiltva, hogy a lakosságtól rekviráljanak. Vásárolni lehetett volna, de az ottani parasztoknak persze nem kellett a magyar pénz, stb. Nem sorolom tovább, de hihetetlen dolgok estek ott meg, és mindenkinek ajánlom Sára Sándor dokumentumfilmjét illetve a róla készült könyvet...

Üdv: