"te pedig menj el a vég felé;és

majd nyugszol, és felkelsz a te sor-

sodra a napoknak végén."

dán:12.13

 

kedves katona barátaim!

a fenti idézet legjobban rátok vonatkozik, hiszen emberek életével is rendelkezhettek!

nem szeretném, ha valaki félreérteni: ezt tényleg lassan kell olvasni, és nem csak a " vég" szót észrevenni.

 

az ember a születésétől a "vég"-ig, a sorsát éli!

aztán lesz egy hosszú nyugalom, hogy mindenki közben leélhesse az életét!

majd felkel újra / feltámadásnak is szokták nevezni / és szembesül a sorsával, amikor már nem változtathat rajta,

azért írtam a példát, mert visszafelé nem lehet változtatni, de a tükörbe mindenképpen bele kell nézni egyszer, amit elénk tartanak!

ti jó katonák vagytok, tisztellek bennetek!!

holnaptól dolgozzunk!!

árpapa