Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondanám: a hadtörténészek sem a katonákkal, foglalkoznak, s még csak nem is igazán a hadvezérek életével.

Kicsit részletesebben, de persze nagyvonalakban:
A sporttörténészt (ha valóban történész - netán szociológus, néprajzos, antropológus stb.), is csak a legritkább esetben érdeklik a sportolók. Ennél sokkal érdekesebb, hogy alakultak ki az egyes sportágak, hogyan jöttek létre a szövetségek, milyen volt az egyes sportágak/szakszövetségek viszonya, milyen kapcsolata volt a sportági szövetségeknek, kluboknak a politikai mezővel, egyáltalán, hogyan kapcsolódik a sport más társadalmi alrendszerekhez, milyen funkciói vannak a sportnak és egyes sportágaknak a modern korban, milyen csoportspecifikus jellemzői vannak az egyes sportágaknak és kluboknak, stb., stb. Ezek persze olyan témák, amelyek iránt eltérő intenzitással érdeklődik egy történész vagy szociológus, netán néprajzos, nem beszélve arról, hogy mely tudományos iskola/iskolák iránt elkötelezett.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a sportolók a tudományos igényű sportkutatóknak teljesen érdektelenek lennének. Néhány példa. Ha megkérne valaki, hogy mondjam meg, hány meccset játszott eddig a válogatott, vagy mi volt a legjellemzőbb összeállítása a válogatottnak a 20-as években - nem tudnék felelni. Őszintén szólva, fejből egyetlen összeállítást sem tudok. Debrecenről írtam a disszertációmat, de a Bocskai egyetlen összeállítását sem tudom fejből. De! Azt tudom, hogy 1917-ben játszott a válogatott egy olyan meccset, ahol hat zsidó játékos lépett pályára. Pontosan 10 évvel később egy Budapestről elszármazott labdarúgó szervezte Palesztina válogatottját, itt járt Pesten, de Fodor Henrik azt nyilatkozta, hogy ez minket nem érint, mert a mi élvonalunkban csak elvétve vannak zsidók. Ez a történet is játékosokról szól, de hogy mindez miért történt, hogy így átalakult a sportszféra, ez sokkal érdekesebb egy tudományos kutatónak. Vagy. Érdekes, hogy alakult át játékosok társadalmi összetétele. Két példát ragadok ki: Manno Miltiades Bácska egyik tehetős gabonakereskedőjének fia volt (és ezzel egyáltalán nem volt különc a századforduló játékosai között). 20 évvel később ilyet nem sokat láthatunk (legdurvább ellenpélda: Turay, a péksegéd). Eza atörténet is sportolókról szól, d e a háttérben egy nagyon fontos, társadalomtörténetileg érdekes jelenség húzódik meg. Vagy: összegyűjtöttem a Bocskai összes élvonalbeli játékosát. De nekem ezek az összeállítások csak segédeszközt jelentettek, mert engem az érdekelt, hogy alakult át a csapat összetétele (minél professzionálisabb egy csapat, annál kevésbé számít a származás, vagyis egy vidéki klub esetében valószínű, hogy egyre alacsonyabb lesz a helybeliek aránya).
Mindez nem jelenti azt, hogy csak ez lenne a "sporttörténet". De aki a tudományos életben forog, azt legfeljebb mint háttérinformációk fogják érdekelni a sportolói élettörténetek, pályafutások, stb.
Persze van egy másik sporttörténet is, ami jó esetben kölcsönesen jó viszonyban lehet a tudományos sporttörténet-írással. Ez a másik sporttörténet, amit nálunk sokkal többen művelnek, főként adatokat regisztrál, és rendkívül fontos forrásául szolgálhat a tudományos sporttörténetnek (a viszony persze fordítva is működhet). A probléma az, hogy tudományos sporttörténetírás gyakorlatilag alig létezik nálunk, a nem tudományos meg csapnivaló színvo