Ez az egységesítési (szabványosítás) mizéria pont az egyszerű felhasználóknak fontos. Hogy miért is? Képzeld el ha pld. az MPEG2 nem lett volna szabványosítva és nem lennének kötelezően betartandó előírások a tömörítéskor azaz nem lenne meghatározva, hogy az MPEG2 felbontása milyen lehet, mekkora lehet a maximális bitráta, stb. És még a tárolásra se lennének kötelező előírások azaz MPEG2-t írhatnál bármire. Mivel se az MPEG2 tömörítés se tároló média nincs egységesítve és nincs egy kötelezően betartandó irányvonal ezért a gyártók a lejátszóikban kényük kedvük szerint alakítják a fejlesztést aminek az eredménye az, hogy az egyik kezeli CD-ről az MPEG2-t a másik nem, az egyik olvassa a feliratot a másik nem, az egyik minden lejátszik a másik egyáltalán nem, stb. stb. Na ekkor ugyanaz a helyzet állna elő MPEG2 lejátszásakor mint a DIVX esetében.

Éppen ezért DIVX ügyben jelenleg biztosra csak és kizárólag PC-n mehetsz mert ott valóban bármit bármiről lejátszhatsz mivel ez csak software kérdése. Az asztali készülékeknél viszont ki vagy téve a gyártóknak és attól, hogy rá van írva a készülékre, hogy DIVX-et is játszik még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg le is fogja játszani a lemezeidet.
Véleményem szerint DIVX esetében pusztán arra törekedj, hogy az az asztali amit kinézel azt amit valóban le is játszik azt tegye tökéletesen, hibamentesen. Mivel a DIVX még nem elfogadott a videós szakmában ezért olyan lejátszót mely valóban mindent visz mindenről és vinni fogja azt is amit később valaki megálmodik nem valószínű, hogy találsz.