A mai értelemben nem volt kettős igazolás. Úgy tudom.
A bővebb válaszomat két részre bontanám:

1. A 20. század eleje
Az első években nem voltak igazolások, gyakorlatilag bárki, bármennyi csapatban szerepelhet. Könnyű belátni, hogy ez a szabályozatlanság segítette a sportág elterjedését. 1901-ben, miután kiírták a bajnokságot, szigorítottak: ugyan még ekkor is játszhatott valaki több csapatban, de előírták, hogy egy bajnoki idényen nem léphet pályára két, azonos osztályú csapatban (tehát valaki nem lehetett egyszerre a BTC és az FTC játékosa, de az FTC-vel párhuzamosan a másodosztályban játszhatott). 1902-ben lezárult a hőskorszak: a játékosok igazolójegyet kaptak, és előírták, hogy egy bajnoki idényben egy játékos csak egy csapatban játszhat (azaz nem csupán azt tiltották meg, hogy valaki párhuzamosan több csapatban játszon, de szezon közben nem lehetett klubot váltani).
Az amatőrkorszakban szó sem lehetett "kettős igazolásról", mert az durván sérti az amatőrizmus lényegét. Az amatőr sportoló nem több pénzt akar keresni, még csak nem is egyszerűen fejlődni akar - hanem sportolni. Legalábbis lecsupaszítva ez az amatőrség logikája. E logika alapján pedig értelmezhetetlen, hogy miért is szerepelne egy sportoló egyszerre két klubban.

2. A profizmus
1926-ban a legjobb amatőrök leszerződtek profinak. De a profi kluboknak ettől még lehettek amatőr játékosai. Nézzük a szabályt: az MPLSZ szabályzat 24. §. szerint "Minden professzionalista alakulat legfeljebb harminc szerződtetett játékost alkalmazhat, köteles minden mérkőzésen e szerződtetett játékosok közül legalább hetet szerepeltetni. Fenti létszámon felül lehetnek az alakulatnak amatőr játékosai is meg nem határozott számban, ezek közül azonban egy-egy mérkőzésen legfeljebb négy játékos szerepelhet."
Értelmezésem szerint azonban ezek az amatőrök nem voltak más klub tagjai (ami már tk. kettős igazolás lenne). Pedig logikusnak gondolnánk, hogy pl. a Hungáriának lehetett olyan amatőr játékosa, aki az MTK-ban futballozott.
De ez mégsem logikus, hiszen akkor mi értelme lett volna annak a szabálynak, amit 32. nyarán hoztak? Ekkor vezették be a „klubházasság” intézményét: a profi csapatok anyaegyesületük játékosait bármikor betehetik csapatukba, anélkül, hogy profi szerződést kötöttek volna (a legtöbb klubnak már 26-ban volt egy anyaegyesülete (Újpest-UTE, stb.), vagy ha nem, 32-ben választania kellett egyet (pl. a Bocskai ekkor válaszotta anyaegyesületnek a DKASE-t).
Ha jól belegondolunk, ez a szabály már a kettős igazolásról szól, igaz, világos rendje volt, hogy a játékosok melyik két csapatban léphetnek pályára.

3. A sztori nem ér véget.
1940. nyarán módosították a szabályt: az anya és leány egyesületek (tényleg ez volt az elnevezésük:)) játékosállományát egynek kell tekinteni (azaz a játékosok szabadon variálhatók). Könnyű belátni, hogy ezzel gyakorlatilag megszűnt az 1926-ban kidolgozott rendszer. Hiszen hiába volt pl. külön kerete az FTC-nek (amatőrök) és a Ferencvárosnak (profik), ha a két "egyesület" keretét közösen lehetett kezelni, akkor megtehették, hogy egyetlen profit sem szerződtetnek.



Nos, dióhéjban ennyit tudok a kettős igazolásról mondani. Nem biztos, hogy mindenben pontos, kiigazításokat örömmel veszek (e probléma kapcsán most vettem észre, hogy az egyik 2003-as tanulmányomban - "Az első cipőzsinórnál kezdődött" - vétettem hibát, tehát ezért is örülök kiegészítéseknek, kérdéseknek.