A keresztneveket sziszifuszi olvasással lehetett kideríteni. Többnyire egyetlen esetben szerepeltek az újságban: amikor szóba került, hogy X.Y. a Z csapatból esetleg Debrecenbe szerződik. Vagy például volt egy személyesebb hangú tudósítás egy bálról vagy egy túráról, és akkor becenéven írtak a játékosokról. Emellett én elsősorban nem csak a Nemzeti Sportból és a Sporthírlapból dolgoztam, hanem volt Debrecenben három napilap (volt, hogy hat!), egy sportlap, és néha megjelent egy hétfői újság is. Ezekből sokkal könnyebb felderíteni nemcsak a játékosokat, hanem egy klub történetét is. viszont hatalmas munka. Viszont épp e miatt biztos vagyok abban, hogy pl. a miskolci, vagy a szegedi futball története legalább olyan szinten (vagy még mélyebben) megismerhető, mint a fővárosi klubok históriája.

Az MLSZ-nél kizártnak tartom, hogy legyenek ilyen lapok. Meg sem próbáltam, annyira reménytelennek látom. Egy példa. Kozák Péter említette egyszer (ő a szerzője a háromkötetes, Ki kicsoda a magyar sportéletben c. könyvnek, nála jobban senki sem ismeri a sportolók életrajzát Magyarországon), hogy a szövetségek a nyolcvanas évek végéig őrizték az igazolási lapokat, mert azután kaptak támogatást. Amikor ez megszűnt - nem tudom, hogy melyik szövetséget említette - szívfájdalom nélkül kiselejtezték a több ezer kartont. Botrányos.