Zsidózás kontra zsidózás

 

 

 

Triste válasz | megnéz | könyvjelző 2005.12.20 11:34:22 (2220)

Gondolom, Ein Gespenst is olvasta annak idején, ha már - hangzik mélységesen igaz megállapítása - olvasni nem szégyen.

 

"A történet elõzménye - mint azt már megírtam (Kinek a szégyene?, ÉS, 2000. ápr. 7.) - egy 1999 õszén rendezett sajtóreggeliig nyúlik vissza, amelyen külföldi újságírókkal beszélgettünk a hazai médiahelyzetrõl. Szó esett többek között arról az 1998 decemberében a Napi Magyarországban megjelent vezércikkrõl (...) Az írás egy metaforára épült, amelyben a szerzõ engem a krokodilok csoportjához sorol, megjegyezve, hogy a krokodilbõr bírja a kiképzést. Cipõt csinálnak belõle. A sajtóbeszélgetésen részt vett egy holland újságírónõ, aki néhány hónappal késõbb, rosszul emlékezve az általam elmondottakra, saját lapjában azt írta, hogy a kormány közeli lap szerint ťegy baloldali médiaszociológus bõrébõl lámpaernyõt kellene készíteniŤ. A cikk megjelenése után a Napi Magyarország újságírója kiderítette, hogy én volnék a baloldali médiaszociológus, felhívott, és én elmondtam neki, hogy az ominózus reggelin nem a holland újságírónõ által írottakat mondtam, hanem szó szerint idéztem a Napi Magyarország vezércikkét. (Vásárhelyi Mária: A hazugság morfológiája, Élet és Irodalom, XLV. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM, 2001. november 2. )

 

Nos, annak idején Ein Gespenst - aki szerint, jogosan, az olvasás nem szégyen - nyilván olvasta a fenti idézetet: ennek ellenére habozás nélkül a legmocskosabb rágalmazók undorítóan sunyi verzióját veszi át és hirdeti - az index kontraLovasaként. 

 

•••

 

Én viszont azt állítottam, hogy Vásárhelyi Mária Lovas István szimpla kontrája. Kiegészítő párdarabja. És nemcsak az „index kontraLovasaként” az, hanem általában is. És nem csak ideológiailag, hanem intellektuálisan is. Azt állítottam, hogy ők nem léteznének egymás nélkül. Nullák. Azt állítottam: Vásárhelyi nem élne meg Lovas István nélkül.

Kell a Macisajt ahhoz, hogy illatozzanak trapko pálpusztai-szövegei, kell Lovas, kell Bayer ahhoz, hogy érthetővé váljék Vásárhelyi Mária „gondolatisága”. És fordítva.

 

Mire Triste válasza: Ein Gespenst „átveszi” és „hirdeti” a „legmocskosabb rágalmazók undorítóan sunyi verzióját”.

 

Hát igen, undorító mondat ez a Triste-mondat, és igen-igen sunyi az alkotója.

 

Undorító a mondat, merthogy a verzió nem lehet sunyi. Sunyi csak az lehet, aki a verziót elővezeti (s nem hirdeti), és undorító a mondat még azért is, mert undorító az „undorítóan sunyi” szerkezet, amely föltételezi, hogy van nem undorító sunyiság is. (Az milyen?) Undorító továbbá a „legmocskosabb rágalmazók” szintagma, merthogy hamisítatlanul vásárhelyimáriás.

 

És sunyi a mondat szerzője, mivel ő sunyinak tart engem, ám nem azt írja, hanem azt írja, hogy a verzió sunyi. Amit ugye én itt „átveszek” valakiktől. Pedig esküszöm: a pici pöszörőm se vett át senkitől semmit. Esküszöm: fogalmam nincs, hogy Triste kikre céloz! Hacsak nem Babarczyra. Vagyishogy én vettem volna át Babarczytól akármit is? Hát, mit mondjak, a sértegetésnek is van határa!

Ráadásul Triste többes számban fogalmaz, tehát többen vannak a „legmocskosabb rágalmazók”, akik azzal rágalmazzák Vásárhelyit, hogy éppen olyan hülye, mint Lovas István. [No most, ha a Nyilvánosság Klubban nem volna világos az okos aktivisták számára, elmondom: rágalom csak tényállítás lehet. Teccik érteni? Én viszont nem tényt állítottam, hanem minősítettem: Vásárhelyi és Lovas egyaránt és egyformán ostobák, infantilisak, kevés (nem lényegi) mutatis mutandis-szal.]

 

De nem is szőrözöm tovább a Triste-mondatot, inkább idehozom Vásárhelyi cikkének azt a részét, amely kimaradt, kipontozódott a fenti idézetből. Így kezdődik az írás az ÉS-ben:

 

„Tavaly, április 13-án a Napi Magyarország egy teljes újságoldalt betöltõ cikket szentelt személyemnek. A cikk szerzõje - a hírhedt kormánypárti publicista, aki újságírói pályafutását az észak-amerikai magyar zsidóság lapjánál, a Menóránál kezdte…”

 

Vagyis itt Vásárhelyi Mária par excellence zsidózik. Indokol ugyan, de nem intellektuálisan, hanem származástanilag. Mert nem az az érdekes Vásárhelyi szerint, hogy X. Y. mit állít, s hogy az illető állítása ezért meg ezért meg ezért hamis, hanem az a döntő Vásárhelyi szerint, hogy Lovas István konkrétan zsidó. Hiteltelen. Zsidó a Napi Magyarországnál.

Persze Vásárhelyi nem antiszemita indulattal zsidóz, hanem épp ellenkezőleg, viszont ami lényegileg nem különbözik az antiszemita zsidózástól.

Tegyük hozzá: Vásárhelyi sunyin zsidózik. Ugyanis „csak” utal – alattomosan céloz – Lovas lehetséges zsidó származására, mégpedig Lovas hasonlóan sunyi utalgatásaira emlékeztetően. Nagyon emlékeztetően! Vagyis Vásárhelyi nem érvel, hanem morálisan igyekszik hitelteleníteni a támadó személyét. Nota bene Lovas-féle sunyi-zsidózással.

Ami lehet hatékony harci módszer – nem értek hozzá –, viszont nagyon unalmas, intellektuálisan bliktri, vagyis hamisítatlanul lovasos. Plusz végtelenül idióta a mondat, mert ugyan a szerző azt akarja tudatni az olvasóval, hogy Lovas egy patkány (olykor „menórás”, olykor „hírhedt kormánypárti”), ám mindezt zsidózva teszi, így a mondatából az is kiolvasható, hogy „ilyenek a zsidók”: patkányok. És ha ezt esetleg valaki nem venné elsőre, akkor Vásárhelyi a szájába rágja, méghozzá az ÉS-ben (agyrém a négyzeten), s méghozzá Karsai Lászlóra hivatkozva (agyrém a köbön): a hipokrita-neofita-zsidó Lovas „mára az antiszemita bizniszre (a kifejezést Karsai Lászlótól kölcsönöztem, [...]) nyergelt át”.

 

Vagyis Vásárhelyi azt állítja – tessék elolvasni! –, hogy a zsidók patkányok. Mert nekik csak a biznisz számít (akár a Menóránál, akár a Napi Maonál kavarnak). Nyilván nem ezt akarja mondani a szegény hülye Vásárhelyi a szegény hülye Kovács Zoltán szerkesztésében, na de akkor is ez van odaírva.

 

Vásárhelyi persze nem általánosítva zsidóz, az általánosítást – bornírt mondatai révén – rábízza az olvasóra.

 

Amire aztán jöhet a „szellemes” válasz: rossz, aki rosszul olvas, csakhogy ezzel még nagyon nincs megválaszolva a döntő kérdés: valamely állítás igazságtartalmához (vs. hamis voltához) mennyi köze van a szerző származásának, bizniszelő hajlandóságának?

 

A állítás vagy igaz, vagy hamis. Ez ennyire egyszerű. Ilyen a logika. Márpedig A akkor is igaz (vs. hamis), ha Lovas zsidó, és akkor is, ha víkendházban baszott százötven évvel ezelőtt. Csúnya dolog erőszakosan kúrelni gyanútlan csajokat, különösen bőrözetlen farokkal, nagyon randa dolog, ám aminek semmi köze ahhoz a lényegi kérdésfölvetéshez, mely szerint: A igaz vs. A hamis.

 

Sőt. Az a nagyon vicces a dologban, hogy Lovas hamis ítéleteit (állításait) éppen hogy „legitimálja” garázdaságának, zsidó-ármányosságának fölemlegetése. A morális lejáratásnak akkor lenne „értelme”, ha Lovasnak igaza volna. (Lám, az ÉS-nél még ezt sem értik.)

Aki túl harcosan emleget indifferens szempontokat, aki túl hevesen menórázik, bizniszezik, garázdázik az újságban, az bizony szükségképpen vonja árva fejére az intellektuális toprongy minősítést. (Lám, az ÉS-nél még ezt sem értik.)

 

•

 

Vásárhelyi, Lovas secko jedno.

Egyforma alattomossággal és egyforma idiotizmussal „érvelnek” (értsd: érvelés helyett zsidóznak), miközben azt hiszik boldogon, hogy a másik lejáratásával nem járatják le önnön magukat is. Sőt Vásárhelyi például annyira ostoba, hogy még saját magára vonatkoztatva is átveszi (és terjeszti) a göbbelszi stílust. Triste nem idézte (kipontozta), én viszont idézem az ÉS-ből az egyik legfontosabb és legjellemzőbb mondatot:

 

„Szó esett többek között arról az 1998 decemberében a Napi Magyarországban megjelent vezércikkrõl, amelyben a lap helyettes fõszerkesztõje arról elmélkedett, hogyha valaki olyan elvetemült, bûnös családból származik, mint jómagam, és mindemellett még elmebeteg is, akkor annak egyrészt ťszégyenében süljön le a pofájáról a bõrŤ, ťfogja be a szájátŤ, ťszégyelljen kiállni az emberek elé, és fõképpen ne legyen médiaszakértõ, és ne írjon kolumnákat errõl a témáról, mert az mindenkitõl hihetõ, csak tõle nemŤ…”

 

Állatorvosi ló. Vásárhelyi a náci sajtó terminológiájával traktálja az ÉS olvasóit, hosszan ír arról, hogy őt miként mocskolják, mi módon igyekeznek lejáratni a túloldalon. Szó szerint is idéz: „szégyenében süljön le a pofájáról a bõr”.

 

Kérdem: miért érdekes ez? Mit bizonyít ez? Túl azon, hogy Lovasék utálják Vásárhelyi Máriát. Illetve, hogy Vásárhelyi utálja Lovasékat.

 

Kérdem: Lovasék ítélete attól hamis, tényállításuk attól valótlan, hogy Vásárhelyinek „szégyenében süljön le a pofájáról a bõr”? Igen?

 

Nézzük meg jobban! Lovas azt állítja, hogy Vásárhelyi hiteltelen, mert hazudik, mert zsidó, mert kommunista ivadék, míg most a szabad médiában bizniszel…

 

Vásárhelyi azt állítja, hogy Lovas hiteltelen, mert hazudik, mert zsidó (merthogy a Menóránál stb.), míg most a náci-magyar médiában bizniszel…

 

Mi a különbség?

 

•

 

Triste Vásárhelyit idézi az Index-fórumon: a történet egy „sajtóreggeliig nyúlik vissza, amelyen külföldi újságírókkal beszélgettünk a hazai médiahelyzetrõl. Szó esett többek között arról az 1998 decemberében a Napi Magyarországban megjelent vezércikkrõl (...) Az írás egy metaforára épült, amelyben a szerzõ engem a krokodilok csoportjához sorol, megjegyezve, hogy a krokodilbõr bírja a kiképzést. Cipõt csinálnak belõle. A sajtóbeszélgetésen részt vett egy holland újságírónõ, aki néhány hónappal késõbb, rosszul emlékezve az általam elmondottakra…”.

 

Emeljük ki: „Szó esett többek között arról az 1998 decemberében a Napi Magyarországban megjelent vezércikkrõl…”.

 

Miért? – kérdezem ámuló tisztelettel. Miért esett szó a vezércikkről?

 

Mert azt írták benne, hogy a „krokodilbõr bírja a kiképzést”?

 

Hát persze, hogy bírja.

 

Na most. Ha valaki elmagyarázza nekem, hogy vajon mi a lófaszomért kell erről sajtóreggelizés közben „külföldi újságírókkal” beszélgetni, akkor annak fizetek.

Krokodilbőr. Miért érdekes ez? Mennyiben tartozik ez a nemzetközi újságírásra? Mennyiben tartozik ez a hazai újságírásra? Mennyiben tartozik ez akárkire?

 

Lovasék szerint Vásárhelyi „pofájáról” nem sül le a „krokodilbőr”. Jól van akkor. Passz. Ennyit ér a dolog.

 

És ezt pontosan tudta a „holland újságírónő” is, s aki valaminő értelmet keresett a sajtóreggeliző közlés mögött. Ő is föltette magában a kérdést: vajon miért beszélnek nemzetközi sajtóreggelizés közben ezek a bukaresti mogyorók vastag krokodilbőrről? És aztán megadta rá az egyetlen értelmes magyarázatot: Bukarestben nyilván nem harmadosztályú hisztérikák dumálnak összevissza mindenféle értelmetlenséget cipőről, krokodilról, vastag pofabőrről meg mindenről, hanem van valaminő kódolt jelentése is a dolognak, vagyis a krokodilbőr a bukarestiek nyelvén nyilván lámpaernyőt jelent.

 

És megírta. Amszterdamban ugyanis nehezen fogható föl (ha egyáltalán fölfogható) a bukaresti módi: az egyik hülye lezsidózza a másik hülyét, a másik pedig lezsidózza az egyiket, s ami még érthető is volna tán’, ámde miként jön ide a krokodilbőr?

 

Na, ez nem ment bele a holland fejébe, és persze kereste a sajtóközlés értelmét, magyarázatát. És megtalálta. És közölte: Bukarestben krokodilbőrből készül a lámpaernyő.

Vagyis az újságíró túlbecsülte a bukaresti mogyorók mentális kapacitását.

 

Tudniillik ép ésszel egyszerűen fölfoghatatlan: miért kell egy országos napilap vezércikkében felsőrésezni, krokodilbőrözni (és tényleg, boldoguljak meg, ha értem, miként lehet valaki stilisztikailag ennyire karalábé), miközben az is fölfoghatatlan, hogy a Nyilvánosság Klub vezetője miért siránkozik nemzetközileg azon, hogy egy permanensen bizniszelő zsidó szerint „a krokodilbõr bírja a kiképzést”…

 

Nem tagadom, büszke vagyok a magyarságomra! Büszke vagyok rá, hogy külföldön a Lovasok, a Vásárhelyik cirkuszolásai révén szereznek tudomást arról, hogy milynek vagyunk. És méltán lehetünk büszkék erre, mert időnként félreértik Vásárhelyiéket, és valamifajta értelmet is tulajdonítanak a mogyorók és kontra-mogyorók szavainak, gesztusainak.

 

•

 

Lovas nem érvel, hanem publicisztikai fordulatokkal, mogyorósan sajátos stíluselemekkel (krokodilbőrrel) igyekszik lejáratni gyűlölt ellenségét.

 

Vásárhelyi nem érvel, hanem publicisztikai fordulatokkal, velőtrázóan obligát stíluselemekkel („legmocskosabb rágalmazók”) igyekszik lejáratni gyűlölt ellenségét.

 

Ezért mondom, hogy Vásárhelyi nem egyéb, mint Lovas István szimpla pandanja.

 

•

 

Triste nem érvel, hanem vásárhelyis-lovasos stílusban igyekszik lejáratni azt, aki szövegelemzéssel bizonyítja, hogy Vásárhelyi és Lovas között csak indulati különbözőség feszül (az indulataik ellentétes értelműek). Triste nem érvel, hanem részint sunyin utalgat arra, hogy a másik ember a sunyi, részint pedig (nem számoltam össze, de legalább) tizenötször leírja, méghozzá gyors egymásutánban, hogy Ein Gespenst az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul ver aggastyánt, kisgyermeket vagy épp terhes anyát.

 

Másként fogalmazva: Ein Gespenst pofáján olyan vastag a krokodilbőr, hogy lámpaernyőt lehetne készíteni a felsőrészéből. Bírja a kiképzést. (Plusz Ein Gespenst szenvtelenül sunyi. Na persze.)

 

Felelősséggel állítom (egyébként ellenőrizhető is): Triste soha, egyetlen mondatomat meg nem cáfolta (a huhogó eszdéeszesekre, illetve a Megyesi-cikkre vonatkozókat sem, sőt azokat hallgatólagosan visszaigazolta), míg viszont orrba-szájba aggastyánozott.

Sunyin? Vagy csak buggyant elmével? Nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy ennek az elképesztően hülye kijelentésnek a világon semmi értelme. Csak abban az esetben, ha egy buzgó újságírónő megfejti, dekódolja a mondatot, már ti. hogy Auschwitzban bántak irgalmatlanul a hasznavehetetlen emberekkel, vagyis az aggastyánokkal, kisgyermekekkel és terhes anyákkal. Ugye? Tehát nincs kizárva, hogy Triste nemzetközi sajtóreggelin is elrinyálta már egy belga újságíró néninek: Bukarestben a komenista kísértetek verik a csecsemőket az interneten. Lesz majd belőle cikk a világsajtóban (nemcsak verik, de el is égetik).

 

Egyebek közt ezért állítom, hogy Lovas, Triste, Vásárhelyi, illetőleg Macisajt, trapko tulajdonképpen egyre megy.