Kedves kilenctizenegy!

Egyetértőleg írod, hogy:

"...annak kell bizonyítani valamit, aki azt állította, nem annak, aki kételkedik."

Hogy ez mennyire így van, arra az ezt az elvet megsértők alantas szándékai és tettei mutatnak rá leginkább.

Szokássá vált szélsőjobboldali, fasiszta, rasszista körökben, hogy minősíthetetlen állításaikat azzal a trükkel próbálják bizonyítottnak feltüntetni, hogy förmedvényeik bevezetésében vagy utószavában vastagon szedve kijelentik, hogy mivel senki sem perelte, pereli őket állításaikért, tehát minden úgy igaz, ahogy azt leírták.

Ezt a módszert megtalálhatjuk napjainkban pl. Lovas István és Mónus Áron írásaiban. Mónus a Mein Kampf kiadásával és terjesztésével lett hírhedt, valamint hogy írásaiban, kiadványaiban elkötelezetten harcol a szabadkőműves zsidó összeesküvés ellen.

Hasonló eljárást alkalmaztak a 45 előtti nyilas úszítók is. Közöttük előkelő helyet foglal el a szabadkőművesek üldözését élethivatásának választó Palatinus József.

A vádak bizonyításának eliminálásával kétes értékű hírnevet szerzett magának a jogtudomány elméletében és a jog alkalmazásában Visinszkij, a Szovjetúnió főügyésze, számos koncepciós per kiötlője és végrehajtója. Bár ő a bizonyítás igényét legalább a látszat szintjén megtartotta, hiszen elhíresült alaptézise szerint a bizonyítékok királynője a vádlott beismerő vallomása. Amit mindig - bármilyen eszközzel - meg is szereztek.

A fenti díszes társaság bizonyítási elveit követik azok, akik az "Én állítottam és továbbra is állítok valamit, akinek ez nem tetszik bizonyítsa az ellenkezőjét." elvét elfogadják és terjesztik.