No, álljunk meg egy szóra!:(

Senki sem állította, hogy ,,szánalmas vagy"! Fordítva - tudtommal itt mindenki elismeréssel beszélt a döntésedről. Ha netalán valahol szárazabban fogalmaztak - ez csak megszokás dolga és talán annak is köszönhető, hogy a népek őszintén segíteni akarnak és kívánják, hogy megtaláld azt, amit keresel. Ha fegyveres testületnél akarsz szolgálni - részben szokd meg, hogy amint felvetted az egyenruhát többé a parancsnokod vagy a bajtársaid nem nőként néznek rád (szolgálaton belül, természetesen:))), hanem mint társra. És mivel társ vagy - te is megkapod a fejmosást ha ,,barom voltál" vagy miattad ,,szívnak" mások. Ehhez hozzá kell szokni.

Ezenkívül azon próbáltunk itt morfondírozni, hogy mi lenne a legoptimálisabb megoldás számodra.

Tisztelettel:

Z.I.

P.S.: Ne kapd fel a vizet és ne durcáskodj. Ha valóban katonai (esetleg rendőri) pályára készülsz - szogd meg a ,,rugdosásat".:)) Ha ilyen ,,apróságok" elveszik a kedved az egésztől, akkor meg valóban nem neked való az egész (ezt most csesztetés nélkül mondom, félre ne értsd!)