Kedves dikoka,
tényleg nagy együttérzéssel olvasom a történeted, és nagyon drukkolok, hogy mielőbb javuljon az állapotod. Az én történetem még 2004 májusában zajlott - itt a Tasztalon részletesen olvashatsz róla, sokan drukkoltak akkor nekem is és nem is sikertelenül. 21 év után akkorra jött össze nekem a második pksműtét, s azért szívesen zongoráznám a különbséget.
Utóbbi időben nem szívesen írok ebbe a fórumba, mert az én mértékem szerint túl magabiztosak az emberek errefelé, s én ezt az egész porckorongsérves témát egy különlegesen érzékeny dolognak tartom. Szerintem minden ember és minden eset más, én nagyon tartózkodnék attól, hogy bárkinek tanácsot adjak. Azért 1-2 gondolatom most támadt - többek között elolvasva korábbi hozzászólásaidat is.
Érdekes az, hogy ki (orvos) minek (betegségnek) a szakértője és az is, hogy ki (beteg) kire (orvos) "esküszik".
Természetesnek tartjuk, hogy intimbetétből, mosóporból, stb. mindent tudhatunk a piacról, de tudomásul kell vennünk, hogy a bennünket "kezelő" orvosokról szinte semmit. Gondolj bele, hogy ez a topic és néhány társa, szinte az egyetlen lehetséges forrás ahhoz, hogy valamilyen laikusnak felhasználható információt szerezzünk, pedig az, hogy K-nak Z bejött, de J-nek P nem, valójában semmilyen valós információt nem ad M-nek. És mégis, a beteg, a szenvedő, szomjazza az információt és kritika nélkül - vagy inkább a kritikának még a lehetősége nélkül is - rohangászik egyik doki magánrendelőjéből a másikba, mint a pók a falon. Régebben az info családon belül terjedt ugyanígy. De miért nem találhatok tömör és számomra is érthető leírást arról, hogy mi is ez a porckorongmizéria? Kik foglalkoznak ezzel, kik miben jók és miért? Nincs itten piac és valszeg soha nem is lesz. A mi korosztályunknak biztos nem. Mikor a műtétemre készültem három éve, amerikai kórházak honlapjairól még videón is nézhettem műtétet és a kórházak meggyőzően és érthetően ecsetelték, hogy ők mit, mennyiért és miért tudnak "megjavítani.". Annyira a hatása alá kerültem, hogy komolyan gondolkodtam azon: esetleg ott kéne megoperáltatnom magam? Az a sors humora, hogy a Varga Péter Pál prof. aki végül megoperált, nem kis számban operált Amerikából ideérkező betegeket. Személyes szerencsém az, hogy már 1990-ben feküdtem az osztályán - az akkor itt originálisan új kanülös kezelést kaptam Tőle - és az Ormos doki is hozzá küldött. (www.ormosdoktor.hu). Na, Őnála még 1987-ben jártam először, nem gerincspecialista, de kitűnő manuálterápeuta, aki nem hiszi magát csodadoktornak. Nem is az, de egy jó orvos és kitűnő ember. Csak a poén kedvéért írom le, hogy a párom tavaly, negyven évesen esett át két csipőprotézis műtéten. Az utolsó két évben a dolog nyilvánvalóvá vált, márminthogy a műtét elkerülhetetlen. Körbejártuk a Mo.-n elérhető orvoskört és végül Ormos doki ajánlásánál maradtunk. Nos: Neki is bevált. A párom három hónappal a második műtét után jön-megy, lovagol, úszik, vezet, mint minden egészséges ember. Persze, ebből se lehet messzemenő következtetést levonni. Én speciel hiszek Istenben. És örülök neki, kicsit talán büszke is vagyok arra, hogy a párom mellett lehettem a bajban, segíthettem testileg-lelkileg és ebben mindenkinek szerepe van, akik az én gyógyulásomat is segítették, többek között e topik lakói is. Persze, nem lettem százas, de élek, dolgozom és lám, még segíteni is tudok másoknak. Hát ne legyen az (egy) ember végsősoron optimista? (Meg is válaszolom: dehogynem!)
Talán csak egy nicket emelnék ki, aki számomra különösen kedves: sfakutyát... Hozzá mindig visszatérek ebben a topicban és nagy aggodalommal olvasom jelenlegi állapotát is. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki imádkozik azért, hogy ne érje Őt baj és a baljós orvosi próféciák ne érjék Őt utól.
Elnézést a szószátyárságért. Minden sorstársnak mielőbbi javulást kívánok! Őszinte együttérzéssel:
egy ember