Csoóri Sándor
Elengednélek, visszahívnálak

Elengednélek, visszahívnálak
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél, mennék utánad.
Nyár van, kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet
- egész testemmel égjek!

Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak.
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.

Elengednélek, visszahívnálak,
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék, s a világot
elsötétíteném hajaddal.