Kedves Judit!

Nagyobb lánykám ovis, picurka rohamléptekben fejlődik, minden rendben van velünk. Édes tündérek mind a ketten, most is a szomszéd szobában játszaak együtt. Az ovit ugyan kicsit szelidíteni kellett, de kb. túl vagyunk rajta. Vegyes csoport, a legkisebbek és a legnagyobbak vannak együtt, én nem értem még most sem miért jó, de biztosan... :I
Ami most nagyon foglalkoztat, az a gúnyolódás. Egy hallássérült kisfiút pécéztek ki a nagyok, és persze a kicsik is eltanulták tőlük. A kissrác anyukája mondta, hogy most csak azért adta oviba, mert iskola előtt kötelező, a kisfiún semmi nem látszik, jól kommunikál, csak hát hallókészüléke van. Amit én hallok róla, hogy Xxx nem gyerek, hanem sárkány/farkas. Azt játszották ma, hogy szaladtak Xxx elől. Csimpi-csampinak nevezik. Valaki azt mondta, hogy ennek a kisfiúnak még szerencséje van, mert legalább játszanak vele.
Én borzongok ettől. A kicsit nem is tudják, hogy ez milyen rossz lehet annak a kisfiúnak. Nekik ez szimpla játék. Ha én elmagyarázom itthon, hogy milyen rossz ez a kisfiúnak, akkor M. már tudja, hogy az, amit a többség csinál, rossz dolog. Akkor vagy kiválik a társaságból és nem csinálja. Vagy mellé áll, és ő is lehetséges célpont lesz. Vagy tovább csúfolja, de úgy, hogy már tudja, hogy rosszat tesz.
Összesen annyit merek megengedni magamnak, hogy néha mondom, hogy ugye tudja, hogy Xxx igazi kisfiú. Olyankor néha ezt válaszolja: De nem iiis!
Zavar. Nagyon zavar, mert most tényleg nem tudom, mit lehetne csinálni. Az az érzésem, hogy egy kortárs csoportban ez nem jött volna elő még, de az is lehet, hogy csak én szeretném tisztábbnak látni a 3 éveseket, mint amilyenek valójában.

Sony