Shrahina :

Lelkedből nyíló virág vagyok

izzó bolygók között bolyongva
találtam rád
vénusz puha szirmaira
szólított szíved
száguldva széthulló
univerzumokon át
csillagok lótuszkelyheiben
megmártóztam veled
s most érzem benned a pillanatot
semmiből éledő minden vagyok
a lélegzeted, a szárnyaid
szemedben őrjöngő vágyaid
gerincedbe olvadó fény-folyó
én vagyok benned a rossz és a jó
tükrödre borult angyalporod
testedet éltető otthonod
Napod vagyok, s minden perced
halkan bizsergő szerelmed
párnádra lágyan csorduló álmod
a szolgád vagyok, s a királyod
atomjaid forró rezdülése
emésztő kínjaid enyhülése
szobád falára ömlött öröklét
a balsorsod vagyok, s a szerencséd
fény, mi nélküled nem ragyog...
lelkedből nyíló virág vagyok