Elöljáróban a lényeg: vasárnap gyün az állatperek II., az alábbiakban meg egy kis eszmeloholtatás.


Szerintem nehéz ilyenben ítéletet alkotni, nem ismerjük annyira jól akármelyik elmúlt kort. Az, ami a forrásokban van, egy dolog, ha megpróbálok kívülálló szemmel olvasni mai dolgokat, azok is sok esetben nevetségesnek és érthetetlennek tűnhetnek (pl. formulák, szokások). Tegyük fel, hogy a világ elpusztul, de némi anyag fennmarad, mondjuk valahol pár beszélgetés írásos formája, mindegyik végén ott virít egy „viszontlátásra”. A jövő régészei könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy azt hiszik, milyen egy barátságos, a másikhoz pozitívan viszonyuló embertömeg voltunk :), holott az egész csak merő formalitás. Ég tudja, mit gondoltunk valójában, annak - szerencsére - nem mindig marad nyoma. :) Szóval az a gond az állatperekkel is szerintem, hogy sok esetben nem ismerünk mindent a korrekt véleményalkotáshoz, nem ismerjük a körülményeket, s azt sem, mi történt a valóságban, csak annak egy interpretációját (ld. forrás, szemtanúval meg csak a bürokratikus intézmények törzsgárdáiban találkozhatunk :).

Másfelől az akkori embereknek sok minden nem állt a rendelkezésükre, mint ami nekünk igen. Nem hiszem, hogy mi távol állnánk a középkori emberektől, legfeljebb van egy halovány, úgymond civilizációs mázunk, de ennek az örökkévalóságában egy pillanatra se mernék hinni. (A mostani természeti csapások idején is rendre megerősödnek a misztikus vallási szervezetek, isten(ek) haragját, büntetést, bűnhődést emlegetnek stb.) Kellő hatásra kis idő alatt le lehet vetkőzni a józan gondolkodást, megfontoltak, „racionálisak” többnyire a meleg szobából, puha székben írva tudunk lenni.

Ezért írtam korábban, hogy én az állatpereket nem tartom többnek puszta fennmaradt forrásnál. Szerintem sokkal-sokkal több közös vonásunk van a régi emberekkel, mint azt sejtenénk vagy feltételezzük. Persze ettől még nyilván mindenki azt gondol, amit jól esik, csak elkapott a lendület. ;)