Roland!

  Most jövök rá, hogy tapasztalt katasztrófamenedzser vagyok. 1985 augusztus 15.-én Várpalotán voltam parancsnok helyettes. Tartalékos tisztavatást tartottunk, előtte körbejártuk a laktanyát, s megállapítottuk, hogy kár nincs, a földrengés jelentéktelen. 11 óra körül amikor kijöttünk az avatásról Radics őrmester jelentette, hogy a berhidai csecsemőotthont közben evakuálta a bánya Petőfi szállójára. Ekkor mentem el Berhidára és Peremartonba. Peremarton komoly vegyiüzem, komoly üzemi katasztrófaelhárító csoporttal. Mindent megtudtak önállóan oldani, semmiféle segítséget nem igényeltek. A berhidaiak viszont ott álltak érdemi vezetés nélkül, a polgármester NDK-ban volt, egy pedagógus hölgy volt a tanácstitkár, az próbált úrrá lenni a nehézségeken. A falusiak nem voltak hajlandóak visszamenni a házaikba. Kértem Fehérvár és Hájmáskér segítségét. Kértem a Megyei Tanácsét is, aznap volt ülésük, és az ülésen úgy határoztak, hogy megyei beavatkozásra nincs szükség. Az említett Radics őrmesterrel és egy tizedessel saját elhatározásból átmentünk berhidai katasztrófa menedzsmentbe. Sátrakat kellett szerezni. A hajmáskéri orosz parancsnok reagált a legrövidebb idő alatt, délután 4-kor már hozták a sátrakat. Éjfél körül azok a sátrak is megérkeztek, amiket a székesféhérvári ügyeletes tiszt intézett szintén saját szakállára. Az az alezredes, aki másnap 8-kor váltotta a kollégát semmiféle együttműködésre nem volt hajlandó a továbbiakban. Lehet, hogy ez hadseregparancsnoki utasításra történt. Fehérváron volt akkor egy speciális propaganda csoport rádióadóval, hangszórós autókkal, szerintem ott, akkor a faluban leginkább pszichológusra és információáramlásra lett volna szükség, arról kellett volna meggyőzni az embereket, hogy menjenek be házaikba. Ezt a csoportot nem sikerült kirendeltetnem. Több héten át intéztük a berhidaiak ügyeit. Jellemző, hogy a 3-dik napon megérkezett a tanácselnök NDK-ból, közölte ő nem volt itt, nem felelős semmiért, a hosszú utazástól fáradt, le kell feküdnie, a már említett tanácstitkárnő három napja nem aludt egy szemet se, neki nem volt szüksége pihenésre. Az ország állapotára  jellemző, hogy 15 nappal a földrengés után darukkal, televíziós kísérettel felvonult az országos katasztrófavédelem, amikor már minden következményt felszámoltunk, helyreállt a normális élet.

        Gyula