Nos, a hálózati nyomtatás úgy működik, hogy:

1. van egy szervered, azon egy nyomtató. A szerver megosztja, elérhető a \\Szerver\nyomtató néven. Ez ugyanúgy kell működjön, mint a file megosztás, a nyomtatók megosztása volt a másik, ami miatt kitalálták egyáltalán a hálózatokat.

2. van egy munkaállomásod. Ez az ügyfele, kliense a szervernek. A hálózatnak múködnie kell, távoli file-ok és nyomtatók elérésének, hogy NET akármi parancsot ki tudj adni. Ezt a kliensen végzed.

A NET USE Q: \\SZERVER\KÖNYVTÁR a megosztott könyvtárat éri el,

a NET USE LPT1: \\SZERVER\NYOMTATÓ meg a nyomtatót. A kliensen átirányítja a meghajtó betűt, vagy a nyomtató portot.

Ezek a funkciók a Win2K/XP DOS ablakában alapból elérhetők (mert van NET parancs), de DOS alatt csak azután, hogy feltettél egy Microsoft Network Kliens programot (akkor kerül a NET parancs a gépre).

 

Hogy Notepad-ban miért kapsz kriksz-krakszot:

a DOS vagy egy IBM kódlapot (pl. vonalrajzoló karakterek) vagy úgynevezett 852-es, vagy CWI magyarított kódlapot tud csak használni (összesen 128, vonal rajzoló karakterekkel 265 betű/jel érhető el). A Win már több, mint 65 ezret. Egy betűt régen 1 bájt, Unicode alatt 2 bájt kódol.

De a régi betűk is megtalálhatók, a Terminal nevű betűkészletben. Ha kijelölöd az egész szöveget és átváltod erre a terminálra, akkor se válik olvashatóvá?

 

AL