Szrintem st patrick arra gondolt, hogy a MiG-29-es is elláthatta volna a légtér védelmét (amire leginkább kell nekünk a vadászgép, mert a jelenlegi légkör miatt külföldi misszióba aligha küldik őket), csak kellene új radar, új fegyverzet, felújítani őket, és a Gripen ügylet árának negyedéért, harmadáért ki tudtuk volna húzni további 10-15 évig a típusváltást. A MiG-MAPO csinált egy személyreszoló programot külön nekünk, Zsuk fedélzeti radar, R-77 légiharc rakéták, új RD-33 III. hajtómű és nem utolsó sorban az üzemeltetés átállítását állapot szerintire a jelenlegi repült órákra alapuló helyett. Nem kellett, mert orosz és nem nátókompatibilis és különben is pfuj-pfuj.

Ezzel a Gripen-program esetében is kényes kérdésre is válaszolni kell: valóban lesz-e minőségi váltás. A MiG-29-esek is csak azért rendelkeztek olyan botrányos rendelkezésre állási adatokkal, mert abszolute nincs hozzájuk alkatrész. Szó szerint. Ha valami elromlik, rendelünk az oroszoktól, ami persze első lépésként logisztikai kérdés (tehát nem annyi, hogy Kecskemétről felhívják ivánt, hogy adjon már holnap postára egy variométert meg egy pitot-csövet). Ugye anno Tatán ugyanezt hallhattuk, amikor a T-72-es automata töltőberendezésének egy mikrochipjét jobb hijján egy bemutató modelből szedték ki, mert máshogy nem tudták pótolni...