Kolbász?

Jó kérdés, most, amikor itt van az átcímkézési botrány!

Ki tudja, mi van a mai kolbászban?

Én amikor megvolt a beótenyészetem, s kifogytam a csupasz egérből, megkínáltam őket 3,80-assal (a fiatalabbak kedvéért: ez a minőségi főzőkolbász volt, ára után 3 nyolcvanas, merthogy 3 Ft 80-ba került). Nyelték, mint kacsa a nokedlit (paprikás csirkével vagy anélkül).

Szerintem, ami emberi fogyasztásra alkalmas, azt egy kis megszorítással lehet adni, aztán vagy elfogadja vagy nem.

A problémát a fűszer okozhatja, meg az a sok tartósítószer, illetve adalékanyag, amely az emberre még nem, de a sokkal kisebb testtömegű madárra (májára) már ártalmas lehet. (Nem tudom, nem volna-e érdemes ehhez kimásolni a lexikonból a DÓZIS szócikket?)

Itt tényleg csak találgatni lehet, meg odafigyelni hogy mi történik a haszonbaromfi-tenyésztésben. A túlzott állati fehérje bevitel hatásait ott szigorú feltételek mellett kísérletileg vizsgálják. Persze nem állítom, hogy a következtetések egy az egyben érvényesek, de nyújtanak támpontokat.

Egyben azt is felvetik, hogy ha sikerülne eljutni oda, hogy mi magunk is végezzünk kísérleteket (nem kell itt vad dolgokra gondolni, csak megfelelően ellenőrzött tartási és takarmányozási körülményekre, kontrollcsoportra, meg két-három felkészült tenyésztőre) akkor tudhatnánk a korrekt válasz például arra, hogy amikor a budakeszi Tóth Lajos oldal szalonnával segítette át a téli kemény hidegeken a kint teleltetett nagypapagájait, a rövidtávú eredmény mellett nem érhette-e hosszútávon kár.

Máskülönben én a természetszerű tartás, takarmányozás híve vagyok, de az ember mindig kompromisszumokra kényszerül.

Egy van, amiből soha nem engedtem: a kék-sárga aránk is a kaja nagyobb részét csíráztatva kapta.

Ja! és madárbaráti üdv a haverjaidnak!