Már látom, nem igazából érdekel a téma, de én juszt is végigmegyek rajta!
Sajnos (vagy hál"Istennek) az ének címszónál 3 oldalnyi szöveget, sok kereszthivatkozást és 3 képet találtam, hogy ide abból mi fér és Ctrl V-vel mi jön át, az mindjárt kiderül. Ami átjön, az átjön, ami nem, azt sajnálom nézd meg a muszteren!
ének: 1. az emberi hanggal megszólaltatott zene; 2. (átv.) madárdal. A madarak egymás közötti kommunikációjának fejlett formája. Gyakran több hangból álló, rendkívül változatos, zenei élményt is kínáló hangjelzés, melyet a madaraknál alapvetően az →alsó gégefő, a Syrinx alakja, lebernyegei és izmai határoznak meg.
Nem beszélve a haszonállatokról a madarak egy részét különleges testalakulásuk miatt, másokat az ámulatos tollruhájukért és számosat a csodálatos éneke miatt kedvel, tart, gondoz az ember.
Az egyszerű hívóhangok, riasztó kiáltások mellett gyakran hallhatjuk, hogy egyes fajok valóságos zenei remekművet produkálnak, ezt nevezzük éneklésnek.
Hogy az elnevezés mennyire nem túlzás, azt bizonyítja, hogy a népi és a művészi zenében egyaránt alkalmaznak madárhanghatásokat. Beethowen a VI. szimfóniát (F-dúr v. Pasorale) bevallottan a madárénekkel teli tavaszi nap vidám, boldog érzésének felidézésére szentelte. A citromsármány, a fürj, a fülemüle és a kakukk hangjait is belecsempészte.
Az éneklésnek lehet biológiai funkciója, amikor is a hím a hangjával próbálja elkápráztatni, megnyerni a tojóját. Ezt az éneklést
1./ udvarló éneklésnek v. nászéneknek nevezzük.
Vannak fajok, amelyeknél a párba állt hímek nem hagynak fel a dalolással. Az ilyen éneklés célja, közismerten a pintyféléknél
2./ a revír kijelölése. A faj többi hímjével így közli a madár, hogy a terület foglalt.
Máskor minden különösebb ok nélkül fakad dalra a madár ezt
3./ magányos v. irányítatlan éneklésnek nevezzük, s a madár jó közérzetének a jele.
Főként a díszpintyek körében van arra példa, hogy a hímek
4./ kórusban énekelnek. Egy rázendít, csatlakozik hozzá egy másik, majd bekapcsolódik a koncertbe még egy v. akár több is.
Arra szintén van példa, hogy nem kapcsolódnak be az éneklésbe a környéken levő hímek, de szemmel láthatóan élvezik a produkciót. Ilyenkor a dalos kedvű hím halkan fújja a nótáját, s a többiek, hogy jól hallják, gyakran egészen közel merészkednek hozzá.
Ha abba próbálná hagyni, még mielőtt a közönség ráunna, akkor a hallgatóság enyhe csipegetéssel noszogatja folytatásra. Ez a legnyilvánvalóbban a Gould-amandináknál nyilvánul meg, s ezt az éneklési módot dr. Vargha Béla
5./ hallgatóság előtti éneklésnek nevezi.
A hangadás tekintetében óriási eltérések tapasztalhatók. Némelyik madár hangját a legnagyobb jóindulattal sem lehet éneknek nevezni.
A papagájok többsége rikácsol, egyik-másik szinte kibírhatatlan hangzavart képes kelteni, ami miatt akár a szomszéddal is meggyűlhet az ember baja. Ijesztő tud lenni a barátpapagáj, az agapornis fajok mindegyike és a kakaduk hangja. Emiatt nem egy hirtelen termett madarász bánja, hogy nem gondolta végig a vásárlást.
A gyöngytyúk és a pávák hangja szintén lehet zavaró. Közismert, hogy például a patkányok számára elviselhetetlen a gyöngytyúk kiáltozása, s ahová ez "beteszi" a lábát, onnan inkább elmenekülnek a patkányok, semmint hallgatniuk kelljen a számukra fertelmes hangot.
Már a kis "japán" kakas hajnalköszöntője miatt is tört ki háborúság szomszédok között. Diószeghy Sándor papagájtenyésztő évekig pereskedett a költő arái miatt, s a megoldást az hozta számára, hogy a lányának megvette a szomszéd házat.
A seregélyfélék, a szajkók fajspecifikus hangjai szegényesek, viszont kiváló hangutánzók.
Tudunk olyan magányos sámarigó hímről, amely megtanult ugatni, feltűnően jól kukorékolt, és ezeket a hangokat csak akkor hagyta el, amikor "kapott" egy tojót.
A díszpintyek között vannak egyhangúan gőgicsélők (japáni sirályka), de kellemes, lágy hangon trillázók (zöld pettyes asztrild, szürke csicsörke) és szinte némák (bronzpinty, apácapintyek) is. Ezeket nem elsősorban az énekükért tartják.
A díszpinty-fiókák is részben hozzák magukkal a "tojásból" a fajra jellemző hangokat, de tanulással tovább csiszolják és egyéni különbségeket is ki lehet mutatni.
Az ének a díszpintyeknél, Vargha Béla szerint, viszonylag gyorsan kialakul. Általában a madárélet 25. napjától kezdődik a tanulás, s mintegy két-három hétig tart. Először 4 hetes korukban szólalnak meg, s 80 napos korukra befejezik a tanulást.
Ezzel szemben a rigófélék, az ún. lágyevők és a pintyfélék többségénél nem csak a pompás színek és a kecses testalakulás fontos szempont, hanem jelentős értékmérő a hímek hangadása is.
Ám tudnunk kell, hogy ezek a madarak sem énekelnek mindig, a legtöbb teljesen elhallgat a vedlés időszakában, s az éneklési kedv utal a madár közérzetére.
A leggyakoribb hazai énekesmadarak az alábbi naptár szerint hallatják éneküket:
Hónap:
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
Erdei pacsirta
x
xx
xx
xx
xx
x
Mezei pacsirt
x
xx
xx
xx
xx
x
Sárgarigó
x
xx
xx
xx
x
Ökörszem
x
xx
xx
xx
xx
xx
Léprigó
xx
xx
xx
xx
x
Énekes rigó
x
xx
xx
xx
Erdei pinty
xx
xx
xx
xx
xx
Feketerigó
xx
xx
xx
xx
xx
X
Házi rozsdafarkú
x
xx
xx
xx
xx
xx
xx
Fülemüle
x
xx
xx
xx
Vörösbegy
xx
xx
xx
xx
x
Nádi tücsökmadár
x
xx
xx
x
Nádirigó
x
xx
xx
x
Énekes nádiposzáta
x
x
Geze
x
xx
Barátka
x
xx
xx
xx
xx
Karvalyposzáta
xx
xx
Kis poszáta
x
xx
xx
x
Csilpcsalp-füzike
xx
xx
xx
xx
xx
xx
Tengelic
x
xx
xx
xx
xx
xx
Erdei pinty
x
xx
xx
xx
x
Persze tudni kell, hogy rossz közérzetű, beteg madár nem énekel. Bármilyen tehetséges füttyös a napmadár, rossz tartási körülmények között, legyengülve aligha szólal meg.
Ma már az is bizonyított, hogy a hímek éneklése a nemi hormonok intenzív termelődésének a jele.
Holland tenyésztők hím nemi hormonok adagolásával a kanári tojókat is füttyre bírták.
A rigófélék, poszáták, sármányok énektanulása nem fejeződik be olyan hamar, mint a díszpintyeknél. Az első tavaszukon, sőt, később is tanulnak új motívumokat. Szinte egész életük végéig gyarapítják énektudásukat, s a tanult elemeket egyéniségüknek megfelelően variálják.
A galamboknál a tenyészkiválasztás eredményeként létrejött egy különös "éneklési" mód, amely az ún. dobosok sajátja, a →dobolás.
A madár éneke alapvetően
1./ fajra (fajtára) jellemző;
2./ a szervezet belső állapotának (kondíció, nemi hormonok termelődése) a függvénye;
3./ a külső körülmények is befolyásolják (stressz alatt, sötét helyen, nagyobb csapatban nem nagyon hajlandóak megszólalni a legjobb énekesek sem);
4./ megfigyelhető, hogy egyik-másik madár az adott fajon belül is nagyobb tehetséget mutat az éneklés terén, mint a fajtársai;
5./ minden éneklésnek vannak tanulva elsajátítható elemei.
Az éneklést tehát bizonyos fokig lehet befolyásolni a tartási körülmények (vitaminokban és állati fehérjékben gazdag táplálékkal) optimalizálásával.
Egy viszonylag tág határon belül a megvilágítási idő növelésével is lehet pozitívan alakítani. S pl. a kanáriknál régebben a fiatalok részére szervezett "tanfolyammal" is csiszolták az énekkészséget. Az azóta megdőlt elmélet szerint egy kiváló énekes hím füttykalitja köré egyedi elhelyezés mellett, áttetsző ruhával letakarva beiskolázták a tanulókat, amelyek az →előénekestől a tehetségük mértékében 1-3 év alatt eltanulták a kívánatos dallamokat és strófákat.
E módszert ma már sokan nem tartják korszerűnek, s a fiatalokat együtt, közösen "járatják iskolába". Ennek a módszernek a híveit a nyugati füttyversenyeken elért sikereik igazolják.
Akinél a fütty lényeges szempont, az ne tartsa együtt a füttyöseit magevő madarakkal, leginkább ne papagájokkal!
A régi madarászok megkülönböztettek
verő és
éneklő
madarakat. Az előbbi csoportba tartoztak a fülemülék és a pintyek, az éneklők közé pedig a vörösbegy, a fekete rigó és többek között a poszáták.
Ezen kívül még számos felosztás volt forgalomban, de valamennyi többé-kevésbé szubjektív megítélés alapján sorolta be valahová a madarakat. Napjainkban, úgy tűnik, csökken a csak a füttyükért tartott madarak jelentősége. Inkább a hangutánzók felé fordul az érdeklődés.
Ennek talán az az oka, hogy ma már egy kis zene, éneklés kedvéért nem kell madárral bajlódni, hanem kattint egyet az ember a rádión, bekapcsolja a magnót, a tévét v. a zenegépet és dől a zaj.
Így az utóbbi években tanúi lehettünk a nagy multú →HARZI KANÁRI fokozatos kipusztulásának, s az MDOE roller csoportjának szinte maradéktalan összeszűkülésének. Ugyanakkor az énekkanári hívei hallhatnak jó híreket is: kialakulóban van a perzsa énekkanári - fotó: Khosrow Farsiabi.
A madarak éneklésével, hangjaival foglalkozó kutatók előtt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklés a közösségben élő madarak számára nem csak az egyed saját helyzetének jelzését jelenti a párja számára, hanem más hangok az együvé tartozás érzését is erősítik.
Ezen túl bizonyos hangoknak meghatározott jelentése van:
veszély fentről;
ember közeledik;
kígyó fenyeget stb.
Az is bebizonyosodott, hogy a közösségben élő madaraknál a veszély jelzését megelőzi egy úgynevezett vokális személynév.
Az ezüstsirályok fajspecifikus veszélyjelzését, az ún. hosszú kiáltást egy az egyedekre jellemző saját trilla vezeti be. Ebből a saját trillából a csapat tudja, hogy "ki" adja le a jelzést, s ha könnyen pánikba eső az "illető", akkor figyelmen kívül hagyják a veszélyjelzést.
Vagyis a vokális személynév és a hozzá kapcsolódó tanulási tapasztalat gátolni képes az öröklött vészreakciót.
A hazai énekesek többsége a nyár vége felé elhallgat. Ősszel már csak a csilp-csalp-füzike és a barátka szokott megszólalni. Az aprócska ökörszem kivétel, mert enyhébb időben télen is hallatja kellemes hangját.
Tél végén megjön a széncinke hangja, s világgá kiáltja a vers szerint a rókáknak szóló "kicsit ér" ócsárlását.
Januárban már megszólalhatnak a léprigók, s nem ritkán csattogni kezdenek az erdei pintyek is.
Februárban elkezdenek búgni a kékgalambok, aztán a tavaszi madárdaltól hangos az erdő.
Talán a legszebb a fülemülék hangja, mégpedig májusban. Érdekes, hogy a fülemüléknél a legintenzívebb éneklési időszakban is három fő periódust lehet megkülönböztetni:
I. napfelkelte előtt veszi kezdetét az első periódus, mintegy 40-50 perccel, s kb. reggeli 5 óráig tart. Ekkor megreggelizik a hím, tisztálkodik, majd 6-7 óráig nagyon intenzíven fúja. Csak akkor tart kis szünetet, amikor az egyik helyről a másikra átlibben;
II. a második periódus csúcspontja 17-19 óra közé tehető, s az alkonyi homályig tart;
III. harmadik periódus nem minden példánynál figyelhető meg. Leginkább a pár nélkül maradt hímek produkálják, mégpedig éjféltől pirkadatig. Az ének idegi vezérlésével kapcsolatban a következő sémát találtuk a www.npa.uiuc.edu honlapon:
(→erdei pinty, →hang, →énekkanári, →harzi roller, →nagy fülemüle, →fióka, →Hamilton, →remete rigó, →repülés közbeni ének, →hívóhang, →sárga bokormadár, →Orlov-viador, →valdmuskáli, →vidák)
|
