Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis)


"...Egyes nõstények testmérete (a lábait nem számítva) a 4-4,5 centimétert is elérheti, a hímek azonban jóval kisebbek. Az Alföldön már mindenfelé közönségesnek számít, pedig valószínû, hogy csak a múlt század végétõl terjedt el hazánkban. Eredeti élõhelyei Közép- és DélÁzsia félsivatagi, sivatagos vidékei, valamint Kína és India száraz, füves területei. A farkaspókok családjába tartozik, és a rokonaihoz hasonlóan a talaj felszínén jár zsákmánya után. Áldozatát- legtöbbször valamilyen rovart - nagy, elõrenézõ szempárjával veszi észre. Amint a közelébe ér, ráugrik, csáprágóit a testébe mélyeszti, majd a befecskendezett emésztõnedvek által feloldott belsõ részeit kiszívja. A hazai pókok között a mérges dajkapóké után e póknak a legerõsebb a mérge, mégsem veszélyes ránk, mert csáprágóit csak a legvégsõ esetben használja, akkor, ha már képtelen a menekülésre. Támadás elõtt mintegy ijesztésképpen feltartja elsõ két pár lábát, megmutatja világosabb színû hasoldalát, sõt, akár hanyatt is fordulhat. De amint teheti, elmenekül.

A nõstények életük nagy részét a maguk készítette, finom hálóval bélelt függõleges talajüregben töltik. Onnan járnak vadászni, és ha tehetik, a zsákmányukat is ott fogyasztják el. A hímek inkább szabadon vándorolnak. A nõstények a petecsomójukat nagy gonddal vigyázzák és ápolják. A kikelõ pókokat az anya az elsõ vedlésükig õrzi, testére kapaszkodva utaznak vele. Vedlés után a kicsik szétszélednek, és önálló életet kezdenek. "

(Forrás: Élet és tudomány )