"Amellett persze a szerencsémnek is köszönhető, hogy a honi légvédelemhez kötött a sorsom, ahol is olyan kötött és kemény volt a készültségi szolgálat, hogy amellett a katonák nem értek rá baromságon gondolkozni, tehát nemhogy a fogda, hanem más fenyítés is viszonylag ritka volt."

Így van. Bár a Vasvári Laktanya fogdája nem volt állandóan üres, a leggyakoribb vendégei a "sötétek" voltak, vagyis a bordó gyakorlós, lapátos építő alakulat "katonái", akik az MN 5011 épületének földszintjén egzisztáltak, szerettek ordibálni, alkoholtartalmú folyadékokat inni, és gondolom kb. 4 általánossal már bárki írnok lehetett náluk... :-))  Azt, hogy a 90%-uk bőrszíne erősen pigmentált volt, már meg sem említem, egyrészt mert Árpapa megint megharagszik, másrészt, ahogy Kanyó professzor úr mondta nekünk mindig az egyetemen: "Kolléga, a verbális tényközlést mindig meg kell fosztani az evidenciáktól!" :-))

Orosz fogdafenyítés: a maiak összetehetik a kezüket, hogy ott tartanak, hogy mi alkotmányos büntetés, és mi nem az. Keresztapámék Mátyásföldön laktak a 80-as években, és a hatemeletes házuk tetejéről, ahová fel lehetett járni napozni, rá lehetett látni a mátyásföldi orosz laktanya egyik gyakorlópályájára. Mindig mesélte, hogy az orosz tisztek nemcsak üvöltöttek a katonákkal, hanem gyakran látta, hogy valami bőrszíj szerűség volt a kezükben, és azzal ütötték őket, mint szódás a lovát! Úgyhogy volt honnan "fejlődni"...   

Üdv: