Ez látszólag egyszerűnek tűnik, beszéltünk is róla korábban, de arra is gondolni kell, a gyártó éppen azon küzd, hogy az utoljára felírt adat teljes bizonyossággal olvasható legyen. Tehát a helyzet koránt sem ennyire steril, hiszen az adathordozó heterogenitása, az adathordozó és a fej közti légrés vastagságának változása, az íróáram zaja mind olyan tényezők, amelyek azonos feltételek mellett is különböző jelszinteket produkálnak. A dekódolás pedig külön varázslat - igaz, ebből a szempontból talán mellékes -, hiszen természetesen nem úgy tárolódnak a bitek, hogy a 0 ilyen, az 1 pedig olyan irányú mágnesezettség.

Tehát - mint az élet legtöbb területén - meg kell különböztetnünk két dolgot: nem lehet garantálni, hogy a korábban felírt, ám azóta felülírt adat teljes bizonyossággal visszaolvasható, ugyanakkor azt sem, hogy egy felülírással teljes egészében eltűnik - már analóg módon kiértékelve - a korábbi adat. Így a régi adat garantált biztonságos megmentéséhez túl gyenge a régi jelszint, a biztonságos megsemmisüléséhez viszont túl erős.