"Azok az országok amelyeket említesz, legfeljebb kiemelkedő életszínvonalbeli nívójuk tekintetében lehetnek "leginkább élhető"ek, viszont morális romlásuk mára már megkérdőjelezhetetlen - sajnos"
Maradjunk annyiban, hogy amíg 2006-ban Svédországban azért mond le egy miniszter, mert nem fizette be a tévédíjat, addig ez az állításod így nem állja meg a helyét. Akár allűr ez, akár morális indíttatás - példaértékű. Még akkor is, ha itt Magyarországon ez mesébe illő gesztusnak számít. Nyilván nem lehet ebből az esetből általánosítani, nyilván az ember mindenhol ember, no de azért nem akármilyen módon fémjelzi a fenti gesztus azt, hogy demokrácia és demokrácia között világok vannak.
"Ha te úgy gondolod hogy a művészet, vagy az irodalom "jóságát" egyes-egyedül az időnek van joga megítélni (amivel mélyen egyetértek mellesleg), akkor miért gondolja a ma önjelölt, és önmagát erre egyedül hivatottnak beállító "megítélő elit",
hogy neki(k) joga van eldönteni, és ha kell, kalapáccsal sulykolni mindenkibe hogy kiket kell dicsőíteni, és kiket gyalázni?"
Nézd, én ugyanúgy elítélem azt, ha a mindenkori "megítélő elit" megszólal. Igazad van. Irritál, dühít, elkeserít. Legyenek azok bármely oldalon, az ÉS-től a napilapokon át bármely jobboldali sajtóig bezárólag. Kevés fölöslegesebb szakma van a Földön, mint a "kritikusé", akinek szava - főleg ha neves, mérvadó az illető - követendő, de legalábbis iránymutató a plebsz számára. Ezzel pont az egyes emberek individualitását, önálló értékítéletre való képességét kérdőjelezik meg, megalázva ezzel őket. (Más kérdés, hogy ezzel a többség talán tisztában sincs, ez legyen az ő bajuk, ettől még ez az eljárás aggasztó.) Viszont. Pozsonyi Ádám soraiból nem az jön le, hogy ő ezt az önjelölt megítélő elitet szándékozna kritizálni, hanem leginkább a személyeskedés, a gyűlölet. Elfogadom, hogy rühelli mindezt ő is, de akkor tegye ezt intelligensebben. Nem kell folyton ez a vitriolos stíl. Nem mindig indokolt. Mindaddig, amíg az írásai kizárólag a baloldal, liberálisok ilyen-olyan prominensei ellen irányulnak, addig az ő ilyetén való kritikai ellenérzése hiteltelen számomra. Nézzen át a szakadék másik oldalára is...
"Mert ma tálcán akarják az emberek pofájába tolni Imre Kertészt, és lenyeletni tálcástól, ahelyett hogy felkínálnák egy svédasztalon sok más egyéb között, és rábíznák megítélését az úri közönségre, és rajtuk keresztül a végső próbát állító időre."
Ebben maximálisan egyetértünk. A baj az, hogy Pozsonyi Ádám írásaiból - még ha úgy is van, ahogy mondod ("Amit te gyalázkodónak hiszel, az csupán egy éles figyelemfelhívás próbál lenni"), nem ez szűrődik át. Azáltal, hogy "leholmiz" egy Nobel-díjast (legyen az akárki), hogy dehonesztáló módon, jelzős szerkezetekkel illet személyeket, se emberileg nem válik szimpatikussá, se az esetleges mondanivalója nem ér célt. És ne felejtsük el azt a kontextust sem, amelyben e személyek feltűnnek. Aki nem érzi ki belőlük a politikai áthallást, az süket. Vagy vak.
"Vagy miért kell sznob módon isteníteni Jancsó Miklóst, az öncélú, semmit kifejezni nem tudó trágárkodásaivalVagy miért kell sznob módon isteníteni Jancsó Miklóst, az öncélú, semmit kifejezni nem tudó trágárkodásaival"
Nem kell őt isteníteni. De el lehetne, sőt illene ismerni őt. Amit Pozsonyi Ádám írásából minimálisan sem érzek... Tudod, vannak emberek, akik mögött áll már olyan életút, teljesítmény, hogy akár 80-on túl káromkadjanak, ha épp úgy tartja úri kedvük. Félre ne érts: ez nem Jancsóról szól, hanem bárkiről, aki így letett valamit (nagyot!) az asztalra. Salvador Dali rádobhatott egy tojást a vászonra és miután aláírta, eladhatta jó áron. Mert ő már megtehette.
"gondolkodó ember észreveszi, hogy ma már rég nem a közönség ízlésére és értékítéletére van bízva semmi. Van egy "megmondó elit", aki tálcástól teszi a szart a birkává degradált tömeg szájába. És átestünk a ló túloldalára azzal, hogy aki nem a fölülről sulykolt maszlagot bégeti vissza, az a divatjamúlt, a "mucsai", a "nem européer", a bunkó, a "mélymagyar", a "fasiszta" vagy a "rasszista". Holott egyszerűen csak gondolkodik, és önállóan nyilvánít véleményt, szemben a hatalmilag sulykolt egyenszarral."
A gondolkodó ember észreveszi azt is, hogy - ismétlem - amíg csak bizonyos politikai oldalhoz húzó embereket vesz célkeresztbe, amíg egyetlen egyszer sem tör pálcát a jobb oldal anomáliái felett, addig a kritikai attitűdje álságos, és bumerángként hat. Vagy olyan gyalázatos módon megnyilvánulni, ahogy tette nem egyszer, nem kétszer, comme il faut a jobb oldalon, és így kritikára sem érdemes? Háááát... Akkor az így gáz.
"Erre a kérdésre maga Pozsonyi Ádám már válaszolt egy interjúban, (talán a punk portálon találod meg)"
Röviden elárulnád? Ha nem hosszú, bekopizhatnád...
"Szerinted mit vagy kit kell provokálni? Miről szól a punk?"
Szól a polgárpukkasztásról, nyilván. De már elnézést, tudtommal egyetlen punk sem sértette meg az emberi normákat, pontosabban az emberiesség határát. Épp ellenkezőleg: a fennálló viszonyok ellen (pl. tipikusan a munkanélküliség a '70-es évek végi Angliában) lázadtak, implicite egy humánus, emberhez méltó élet reményében. Jellemzően politikai oldaltól függetlenül. Zsigeri dolog lehetett a punk-éra. De Pozsonyi Ádám? Ő hol és miért lenne punk? "Szalon-punk", maximum. Aki bemegy a Demokrata irodájába, leadja épp valamely aktuális olajdózisát a tűzre, felveszi a fizetését és az általa - teljes joggal - kritizálni kívánt rendszer, médiaállapotok, stb. előnyeit is élvezi. Egy punk nálam nem adja a nevét semmilyen konkrét orgánumhoz. Ő maga az orgánum. Nem egy fiókból kiabál a világra, hanem önálló életre kel. Mittudomén, legyen egy saját lapja, akár valami kis költségvetésű izé, és onnan nyesse a rendszer hibáit! Ha jó, ha találó, el fog terjedni úgyis. Hangsúlyozom, ugyanezt, ugyanennyire vehemensen állítanám akkor is, ha Pozsonyi Ádám épp egy baloldali szellemiségű sajtóban publikálna, legyen az bármelyik...
"Miért tabu ma szted pl. a kereszténységet gyalázni? Mindenki ezt teszi, és teheti büntetlenül. A kereszténység ellen irányuló blaszfémia ma már szinte "trendy", és senkit nem ér emiatt üldözés, fenyegetettség, vagy büntetés."
Ez abszolút messzire vezet, és nem a topic témája, de röviden válaszolnék: nem gondolnám trendynek, inkább a szólásszabadság negatív következményének tudom be, ugyanúgy, ahogyan mások nem kevésbé profán módon tagadják a Holocaustot. Ez van, de akkor is inkább ez, mint valamilyen diktatúra, ahol a FőCenzor mondja meg mit lehet mondani, gondolni, satöbbi. Elítélek mindenféle gyalázkodást, de tény ami tény: a keresztény egyház szívén milliók vére szárad (gondolj csak a keresztes háborúkra), és a papságról is bebizonyosodott már egy s más, ami nem épp a katolicizmus tanításaival esik egybe. Erről ennyit, én nem folytatnám ezt, a legtöbb vallás (különösen a monoteista vallások) tengernyi álságosságot hordoznak, amelyet ha természetesen nem is gyalázni, de kritizálni és kendőzetlenül beszélni róla igenis kívánatos. Mint bármi másról. Szerintem. Persze nem a konszenzus az elsődleges cél, hanem a társadalmi párbeszéd, amely a visszásságokról próbálná lerántani a leplet. Legyen szó akár a zsidó vallásról, az iszlámról, a jezsuitákról vagy épp az afro-amerikai vallásokról. Akármelyikről. Miért baj ez?
"Leköpni a zsidóságot, leszarni és/vagy tagadni a holokausztot, utálni a másságot, és mindezt persze nyilvánosan felvállalva - Na ez provokatív.Leköpni a zsidóságot, leszarni és/vagy tagadni a holokausztot, utálni a másságot, és mindezt persze nyilvánosan felvállalva - Na ez provokatív."
Nem. Nem. Nem. Ez nem provokatív. Ahogyan ERKÖLCSILEG TILOS megsérteni valamely vallás híveit azzal, ha gyalázzák a vallását, ugyanúgy TILOSak a fentiek. Ha te ezt pusztán provokációnak tartod, úgy tökéletesen nem értünk egyet. A kontextus az, ami számít: amit egy művész megtehet (pl. Herman Nitsch), azt nem teheti meg egy újságíró, mert a művész élhet olyan eszközökkel, amelyek többdimenziós üzenetet hordoznak, míg egy újságírónak van mondjuk másfél tucat stilisztikai eszköze, amivel élhet, de amelyek egyike sem alkalmas arra, hogy merő provokációnak tüntesse fel azt, ami a legalapvetőbb emberi érzéseket, méltóságot sérti. A művészet határai tágak, mondhatnám végtelenek. Ami egy dalban, regényben, festményen megfogalmazódhat, egész más súllyal esik társadalmilag latba, mint az, amivel egy történetesen valamely közéleti szereplő, vagy újságíró, vagy egyáltalán bármely civil élhet.
Jut eszembe: ha te a kereszténység gyalázását az általad említettekkel szemben hoztad fel példaként, úgy az nagyon gyér csúsztatás, tekintettel arra, hogy valamely egyházat nem öncélúan, nem gonoszságból kritizálni, urambocsá érvek alapján elítélni nem provokatív aktus, hanem egy kollektív polémia része, vagy eredménye. Szemben azzal a nagyon is öncélú, szerinted provokatív eseteknek, amikor is XY utálja a másságot (csakis provokációból!), tagadja a Holokasuztot (csakis provokációból!) Érzed a különbséget?
"Még ebben a szar kis index fórumban is kimoderálják aki ezt csinálja, míg a másik oldal gyakorlatilag bármit kinyilváníthat anélkül hogy ebben akadályoznák."
Ezzel a szar kis index fórummal nekem is sok bajom volt és van, ezer sebből vérzik. Kész, ez van, ezzel kell együttélnie annak, aki olyan grafomán hülye, mint én... Vagy nem ír be, ignorálja. Talán ez lenne a legkívánatosabb, de a közlésvágy sokunkat legyőz. A moderátorok is emberek, bár a "szakmaiságuk", ítélőerejük, elfogultságaik valóban vérlázítóak tudnak lenni...
"Jancsó, Petri és társaik pedig ugyanolyan kiszolgálói és vazallusai voltak az akkori hatalomnak, mint most, a mostaninak. Most akkor miről beszélünk?"
Semmiképp sem arról, hogy akkor emiatt most beléjük kell rúgni. Nem ezáltal jut előre a világ. Ha olvastad Pozsonyi Ádám Petriről szóló "írását", be kell látnod, hogy az minősíthetetlen és messze nem provokációról van benne szó. És ha már vazallusokról beszélsz: ne feledd, hogy a jobboldalon is megannyi ember van ma, akik biza az akkori rendszer által vannak ma ott, ahol. Hadd ne soroljak neveket, ez ténykérdés, nyilván tudod ezt te is. Az ők akkori és mostani tevékenységei vajon miért nem szolgálnak alapul Pozsonyinak? Hát erről beszélünk. Kettős mérce a köbön.
