Sajnos már itthon vagyunk Vagdaltnéval. A vírus erősebbnek bizonyult, így bár eljutottunk Mátraházáig, el is rajtoltunk, de menet közben, még viszonylag gyorsan (az elején, még a zöld négyzeten) a racionalitás győzött, és visszafordultunk, viszont így a második csapattal küldtük a hírt.

Az erdő szép lehetett végig, mert odafelé menet jó darabon köd és dér midnenhol, tejfehér téli táj, de fent pár fokkal melegebb, dérmentes őszi környezet fogadott.

Sejtésem szerint már mindenki megkapta a kitűzőt és túlvan 17 km-en (+ kitérők), és most bizony nem is kicsit vagyok irigy.

De sebaj, nekifutunk még egyszer és mi ketten is megcsináljuk a túrát.