RunDay Creative Commons License 2006.12.13 0 0 8648
Szögediesön szólva meggyüttem, én vagyok a Laci gyerök és emondok egy mesét nektök!

Hun vót, hun nem vót, az Úrnak 2006-os esztendöjibe, jóval a perzsa háborúk után, vót 15 mindenre elszánt, csupa jó tulajdonságga főszerőlt embőr. Na ezek a fejükbe vötték, hogy elmönnek Hellasba oszt Athén városábul elfutkosnak Spártáig. Ezöknek az emböröknek, nevezzük Hősöcskének üket, vót nevük és mint emlitöttem csupa jó tulajdonságuk.

Ott vót ez a Levönte gyerök a hegyi menő jelző pont stimmől rá, aztán az Andris gyerök a legtöbbet teljesítőbefejező, a Tamás gyerök az igazi harcos, a Peti gyerök a mindenre elszánt, az Ákos gyerök a küzdő, a Szabolcs gyerök a nyugodt erő képviselője, Attila a Ceglédi betyár, Tibi a RANGerős, Achilleus Barátom (akiről villamos megállót neveztek el Athénba), Sipi gyerök a példaképöm, Ispi gyerök a hegyek királya, Balázs gyerök a határozott, Gyuszi az öreg harcos, Attilos a hazajáró, na mög a mesélő azaz én e.

Ezök a Hősöcskék eccőre indultak el az Akropolis lábátul több mint 200 társukkal egyetömbe, hogy megküzdgyenök azzal a 246 kilométörrel ami elvezeti őket Spárta városába.Na útközbe aztán gyüttek ám az eseményök szép sorjába. Innentül aztán a saját fonalamat gombolyítgatom fől szaporán, hogy ne untassam a nagyérdeműt.

Kifelé menet Athénból igön jó éröztem magam, jó vót az idő, folyt az út a lábam alatt. Az út szélekön sokan intögettek, biztatgattak bennünket. Sorba gyüttek a frissítő állomások és ott öttem ittam. Kutya bajom se vót 50 km-ig. Na ekkor történt egy olyan, hogy valaki belé helyözött két darab téglát a két darab combomba, na mondok –mán csak e hiányzott.

Na innentű be is fejözhetném, de nem úgy van az. Mondok magamba –viszöm a két téglát amíg bírom oszt jó van. De nem vót jó. Ekkor gyött a nagy fájdalom, mikor megláttam Sipi (példaképöm) kísérő autóját és eszrevöttem Márta asszony mellett Ő is ott ül. Kiszállt hozzám és mind ketten tudtuk egyőnknek sem lesz jó. Úgy is vót, vagy 30 percig gyötört a sírás. Azt kezdtem számolni, ha még két téglát rámpakol a Teremtő, akkor a korintoszi ellenőrző pontig nem érök oda szintidőn belül.Míg ösztet kigondolom észrevöttem hogy vért pisilok. Ez csöppet megrémítött, de az Istenek velem vótak és segítségömre siettek. Sokat segítött hogy a Lelkes család idejüket feláldozva eljööttek es rengetöget segítöttek, valamint ott vótak Feriék is a kísérőim. Nagy nehezön beértem szintidőre és rövid időn belül elhagytam a helyet, nehogy megkísértsönek a rossz gondolataim. Úgy számoltam ettöm vitamint, sót, étköt mégis gyönge vagyok mint a …. Na itt mán semmi nem jutott az eszömbe. Gondótam menni kől nincs mese. Így is vót. Fogytak a kilóméterök és ahogy mönt le a nap úgy jött elő az erőm. Eccö csak utól érttem Tibi, Ispi, Attila nevű Hősocskéket és ott vót Achilleus is. És ekkó vót, hogy szövetséget kötöttünk Barátommal Achilleusszal arra, hogy együtt megyünk tovább. Erre a nagy szövetségre rögvest el is tévedtünk jó erős fél órára., mert elbeszélgettünk egy gyelölést. Na mikor észhöz tértünk és újra a gyelzett úton jártunk tréfálkozással mulattuk az időt, meg a fájdalom érzetöt. Most már így ketten mentünk mendegéltünk, illetve futogattunk mendegéltünk, mígnem az Ispi gyerököt utól nem értük. Nem sokat köllött beszélnünk tudtuk mi van. Gombóc a torokba, Ispi szólt – vigyázzatok a Tibire. Úgy is vót. Tibit fölkaroltuk a mélypontrúl, aki úgy rendbe gyött, hogy ott is hagyott bennünket, mert neki a hegyi séta nem feküdt. Így mentünk tovább Barátommal Achilleusszal (akiről megállót neveztek el  Athénba). Fájdalom, nevetés, mélypont, kocogás, futás, evés mög ivás, nevetés és csönd ezek a dógok vótak játszótársaink. Eccö csak megpillantottuk Spárta városát. Időnk vót, már tudtuk beérünk időben, el is döntöttük a sérülést elkerülendő nem teszünk hirtelen mozdulatokat. És ekkor megpillantottuk Leonidász szobrát és nagy ováció közepette összekulcsolt kezünkel ketten eccőre érintöttük meg a szobor talapzatát. Ekkor lettünk Hősöcskéből Hősök hisz minden Hősöcske megtette a maga elé állított célt, ami embőrt és lelköt igen csak próbára tött.

Óriási élmény vót, hogy Barátommal együtt tehettem mög  „a” verseny nagy részét ez kevés embörnek adatik meg. Itten még leróvóm hálámat Achileuson kívül Feriéknek, Zolinak, a Lelkes családnak, a Lányoknak. Hát itt a mese vége FUSS el véle(m).

Kicsit pihenök, oszt gyün  2007 , gyertök ti is, oszt meséljetök hogy tudjon rólunk a jövő nemzedék.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, pardon elolvastatok! Üdv mindenkinek!