Kedves Tafkó Birgut!

 

Kérdésedre (hogy lásd, miből gondolom így!) bekopizok egy rövid részletet Emanuel Swedenborg: Mennyei titkok című művéből.

Ennek a Svéd tudósnak 29 évig volt bejárása a szellemvilágba, az Úr engedelmével, ahol a Szentírás szövegének lényegéről is felvilágosítást kapott.

Aki csak a betű szerint, és nem lélek szerint akarja értelmezni a Bibliát, olyan mint aki egy holttestet boncolgat, amitől hullamérgezést kap, és ő maga is belepusztul.

Az előző kérdésedre adott válaszomhoz (A Dánieli hetven titkos hét) egy kiegészítés is ez, ahol is a lelki újjászületés (ami az ember újjáteremtése: annak üres, vagy pokoli szellemi állapotától a mennyei állapotáig) hét idejét a teremtés hét napjával írja szimbólumokba csomagolva a Biblia. Ennek a szimbólikának a mennyei megfejtését tartalmazza ez a mű, amit Swedenborg a Mennyben hallott:

 

"Magyarázat

 

A Genezistől kezdődően a Lelkek Világában és az Angyalok Mennyországában látott csodálatos dolgokról.

Írta:Emanuel Swedenborg (kiadták Londonban 1749-1756(emanuelswedenborg.tripod.com)

 

AC GENEZIS 1. fejezet

 

AC 1. Az Ótestamentum Igéjének puszta betűiből senki sem ismerné fel azt a tényt, hogy az Igének ez a része a mennyek mély titkait tartalmazza, és minden, mind egészében, mind részleteiben, az Úrra, mennyországára, az egyházra, a vallásos hitre, és minden ehhez kapcsolódó dologra való utalást tartalmazza. A betűkből, vagy a betűk értelméből mindaz, amit bárki láthat – általánosságban beszélve– minden a zsidó vallás külső szertartásaira és vallási előírásaira utal csupán. Az igazság mégis az, hogy az Igében mindenütt vannak belső dolgok, melyek egyáltalán nem jelennek meg a külső dolgokban, kivéve azt a néhányat, amelyet az Úr kinyilatkoztatott és megmagyarázott az apostoloknak, mint például, hogy a szentségek jelképezik az Urat, hogy Kánaán és Jeruzsálem földje jelenti a mennyet, minek következtében mennyei Kánaánnak és Jeruzsálemnek hívják azokat, és a Paradicsom hasonló jelentőséggel bír.

 

AC 2. A keresztény világ még teljesen bizonytalan abban a tényben, hogy az Igében lévő összes dolog mind általában, mind részleteiben, sőt, a legkisebb résztől a legszemernyibb percig, jelent és tartalmaz lelki és mennyei dolgokat, ezért kevéssé foglalkoznak az Ószövetséggel. Mégis, azt, hogy az Írás ilyen jellegű, azon egyszerű megfigyelés alapján is lehetne tudni, hogy minden lény az Úré és az Úrtól van és szükségszerűen elkerülhetetlen, hogy tartalmaznak olyan dolgokat, amelyek a mennyhez, az egyházhoz és a vallásos hithez tartoznak, és ha nem így lenne, akkor nem lehetne az Úr Igéjének hívni, és azt sem lehetne mondani, hogy van benne élet. Ahonnan jön az élet, kivéve azokat a dolgokat, amelyek az élethez tartoznak, így mondható eltekintve a ténytől, hogy minden, mind egészében, mind részleteiben az Úrra vonatkozik, aki Maga az élet; tehát bármi, ami nem vonatkozik rá, az nem élő; s őszintén elmondható, hogy az Igében lévő bármilyen kifejezés, ami nem tartalmazza Őt, vagyis ami nem tartalmaz utalást Rá, az nem isteni.

 

AC 3. Ezen Élet nélkül az Ige, mint írás, halott. Ez az eset ebben a vonatkozásban ugyanolyan, mint az ember, akinek – amint az a keresztény világban köztudomású – van belső és külső része. Mikor elkülönítik a belső embertől a külső embert, ez a test, és ezért halott; a belső ember él és általa él a külső is; a belső ember a lélek. Így van ez az Igével is, mely kizárólag a betűk vonatkozásában olyan, mint a test lélek nélkül.

 

AC 4. Mialatt az elme ragaszkodik a szó szerinti értelmezéshez, valószínűleg senki sem lát meg olyan dolgokat, melyeket az magába foglal. Így a Genezis első fejezeteiben semmi más nem fedezhető fel a betűk értelméből, mint hogy a világ teremtésével foglalkoznak, az Édenkerttel, melyet Paradicsomnak hívnak és Ádámmal, az első teremtett emberrel. Ki feltételez bármi mást? De a következő oldalakon világosan kimutatható, hogy ezek a dolgok olyan titkokat tartalmaznak, melyeket még soha sem fedtek fel; és valójában a Genezis első fejezete belső értelemben, általánosságban az ember új teremtésével, vagy újjászületésével foglalkozik és különösen a Legősibb Egyházzal; oly módon, hogy nincs olyan csekély kifejezés, amely ne képviselné, jelentené és tartalmazná ezeket a dolgokat.

 

AC 5. Ez igazán olyan eset, amit feltehetően senki sem ismer, kivéve az Urat. Ezért azt előre kijelenthetem, hogy immár néhány éve az Úr isteni könyörületessége számomra megadatott, hogy állandóan és folyamatosan lelkekkel és angyalokkal legyek, akiket hallok beszélni és én is beszélgethetek velük. Ily módon megadatott nekem, hogy halljak és lássak csodálatos dolgokat a másik életben, melyeket ember még soha sem ismert meg, vagy képzelt el. Útbaigazítottak engem a különféle szellemekre vonatkozóan, a lelkek halál utáni állapotáról; a pokolról, a hitetlen szánalomra méltó állapotáról; a mennyről, vagy a hívő megszentelt állapotáról, különösen a sors elvének vonatkozásában, mely elfogadott a világegyetemben; melyről az Úr isteni könyörületességéből a következő oldalakon lesz szó.

GENEZIS 1:1-31.:

1.Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...

 

A tartalom:

 

AC 6. A hat nap, vagy időszak, amely az ember újjászületésének sok egymást követő állapota, általában a következő.

 

AC 7. Az első állapot, ami megelőzi, magában foglalja mind a kisgyermekkorától közvetlenül az újjászületése előtti pillanatig való állapotot. Ezt nevezik ”kietlennek”, “pusztának”, “setétségnek” is. És az első mozdulat, mely az Úr könyörületessége, az “Isten lelke lebeg vala a vízek felett”.

 

AC 8. A második állapot az, amikor különbséget tesznek, hogy mely dolgok tartoznak az Úrhoz, s melyek az emberhez. Azokat a dolgokat, amelyek az Úré, “maradványok”-nak nevezik az Igében, és ezek tartalmazzák különösképpen a hit ismereteit, amelyeket gyermekkortól fogva tanulni kell, és amelyek elraktározódnak és nem nyilvánulnak meg, amíg az ember el nem jut ebbe az állapotba. Napjainkban ez az állapot ritkán létezik kísértés, balszerencse vagy bánat nélkül, melyek által a test és a világ dolgai, melyek az emberé, olyan nyugalomba jutnak, mintha halottak lennének. Ezért azok a dolgok, amelyek a külső emberhez tartoznak, el vannak különítve azoktól a dolgoktól, amik a belső emberhez tartoznak. Eddig az időig és erre a használatra a belső emberben vannak az Úr által tárolt maradványok.

 

AC 9. A harmadik a bűnbánat azon állapota, amelyben az ember, a belső ember révén, kegyesen és jámboran beszél és előhozza a jót – mint az emberszeretet munkáját, melyek azonban mégis lélektelenek, mert az ember azt hiszi, hogy magából jön. Ezt a jót úgy nevezik, hogy “gyenge fű” vagy “maghozó fű”, vagy akár “gyümölcsfa, mely gyümölcsöt hoz”.

 

AC 10. A negyedik állapot, mikor az ember szeretettel megáldottá válik és megvilágosodik a hit által. Előzőleg valóban kegyesen beszélt és előhozta a jót, de tette ezt a kísértés és a szorult helyzet miatt, amiben dolgozott; és nem a hitből és emberszeretetből; amikor a hit és emberszeretet feltámad a belső emberben és ezeket két “világosságnak” nevezik.

 

AC 11. Az ötödik állapot, mikor az ember értekezik a hitről, és ezáltal megerősíti magát a hitben és a jóban: ezután teljesített dolgai élők és ezeket a “tenger halainak” és a “menny madarainak” nevezik.

 

AC 12. A hatodik állapot, mikor az ember hitből és ily módon szeretetből az igazságot mondja és a jót cselekszi; azokat a dolgokat, melyeket előhozott ”élő léleknek” és “barmok”-nak nevezik. Amint egyszerre kezdett hitből és szeretetből cselekedni, lelki ember lett, úgynevezett “hasonmás”. A lelki életét olyan dolgok világosították meg és táplálták, melyek a hit ismeretéhez és az emberszeretethez tartoznak. Ezeket “táplálék”-nak nevezik. A természetes életét pedig olyan dolgok világosítják meg és táplálják, melyek a testéhez és szelleméhez tartoznak; ahonnan a harc ered, egészen addig, amíg a szeretet át nem veszi az uralmat és ő mennyei emberré lesz.

 

AC 13. Azok, akik újjászületnek nem mindnyájan jutnak el ebbe az állapotba. Napjainkban legtöbben csak az első állapotot érik el, néhányan a másodikat; mások a harmadik, negyedik vagy ötödiket, kevesen a hatodikat és alig páran a hetediket.

 

 Belső tartalom..."

 

Itt következik a részletes magyarázat, ami Igékkel alátámasztva mutatja a fentiek Igazságát!

 

Üdv: Amet