Nézzük tovább, miről is árulkodik ez a "csodálatos" rövidfilm: Hrvatska kronika, 2006. október 25.

 

És engem ilyenek között akartak megszólaltatni úgy, hogy ne legyen fogalmam arról, miről folyt részükről a hablatyolás, vagdalkozás, áltudománykodás, csúsztatás, magyarázkodás, alaptalan vádaskodás, mitöbb rágalmazás is.

 

Na majd a "Stipán Vujic" - aki valójában Vuity István - megmondja a frankót :(...

Ez a szántóvetőnek tűnő jóember volt egykor Fentpesten, a Szerb-Horvát Gimnázium teljhatalmú igazgatója.

Még mindig a bölcsek kövét hiszi a zsebében, holott ami ott csörög, az legfeljebb némi aprópénz lehet egy lepedékes műfogsor társaságában.

 

Sorolom magvasságait:

 

 

S.V.: - Én mindig azt mondom, ha kérdeznek, hogy bunyevác vagyok, de a horvát néphez tartozom. A horvátság egy nagy családfa, mi egy ága vagyunk. Az én elképzelésem az, hogy nem lehetünk mi külön nép, hisz nincs külön történelmünk, vagy olyan jellemzőink, ami egy külön népet jelölhet.

 

Riporter: - Mi az oka ennek a jelenségnek?

 

S.V.: - Nem tudom, mert azok az emberek, akik elindították ezt az egészet, sosem voltak öntudatosak. Mindig az események szélén álltak, nem is hallottunk róluk. Biztos más ambícióik vannak. Én elítélem őket, hisz tudományosan nem kutatták fel a dolgokat. Elértek odáig, hogy ők bunyevácok, ami végülis fontos. De még egy lényeges lépés kell: hogy tudják, ők horvátok.

 

 

Hűen a megvett "janicsárok" eszmeiségéhez, ennyit adott elő az exigazgató, amihez majd következő hozzászólásomban fűzök kommentárt.

 

Mijo