Fülemüle (Luscinia megarhynchos)

Elterjedés: Eurázsia nyugati felében és Eszak-Afrikában költ. A Brit-szigetek nagyobb ré-szérõl és Skandináviából hiányzik. Hazánkban nagyobb számban fõleg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul elõ. Alföldi elterjedése a számára megfelelõ élõhelyektõl, pl. folyóárterektõl függ.

Fészkelõhely: Legfontosabb fészkelõhelyei a gazdag aljnövényzetû lomberdõk szegélyei, a folyóárterek, fûz-nyár ligeterdõk, a parkok, az öreg temetõk és a nagyobb kertek. Ez utóbbi élõhelyen csak akkor telepszik meg, ha a száraz lombot nem takarítják el a bokrok alól.

Költési idõ: Évente csak egyszer költ. A fészekalj április végén vagy május elsõ felében teljes. A május végén vagy júniusban talált friss fészekalj pótköltésbõl származik.

Fészkelés: A revírt a hím választja ki és énekével csalogatja magához a tojót. Bokrokon vagy alacsonyabb faágakon énekel. A revír-határok közelében gyakran harcol a szomszédos hímekkel. A fészek helyét a tojó keresi és egyedül építi. A fészek rendszerint a talajon, facsemete tövében, bokor alatt, rõzserakásban, borostyán között, erdei tuskó védelmében készül. Aljzata sok lomb, erdõkben elsõsorban tölgylevél. Maga a fészek ugyancsak száraz levelekbõl és vékony gyökerekbõl áll. Elõfordul, hogy papírdarabkákat is beépít. A viszonylag mély csészét finom gyökerekkel béleli. A tojások száma általában 5, ritkábban 4 vagy 6. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki és ugyanennyi idõ alatt hagyják el a fészket. Ekkor még nem tudnak repülni, a közelben egyenként rejtõznek, szüleik tovább etetik õket. Négyhetes korukban válnak önállóvá, de a család még hosszabb ideig összetart.

Táplálkozás: Szinte kizárólag a talajon mozgó rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik. Tavaszi érkezése után fõleg pókokat zsákmányol. Az etetõ madarak az eleséget általában 30-40 m sugarú területrõl hordják. Õszi vonulás idején a fekete bodza bogyóit is fogyasztja. Ilyenkor egyes példányok annyira meghíznak, hogy néha még repülni is alig tudnak.

Állománynagyság: Országos állománynagysága pontosan nem ismert.

Vonulás: Április elsõ napjaiban a hímek érkeznek elõször. A vonulás egészen a hó végéig elhúzódhat. Az õszi mozgás már július második felében megindul, ilyenkor az erdõbõl gyakran a bokros árokpartok közelébe húzódnak. A vonulás fõ ideje augusztus második és szeptember elsõ fele.

Védelem: Legnagyobb veszélyt élõhelyeik pusztítása - különösen a bokrosok költési idõben való irtása - jelenti. Parkok és nagyobb kertek bokrosításával megtelepedésüket elõsegíthetjük, de csak akkor, ha a száraz lombot nem takarítjuk el.