A nagyvárosokat a WWII-ben meglehetősen nehéz volt elfoglalni, ha volt idő előkészíteni a védelemre és a helyőrségnek volt kedve életre-halálra küzdeni, ha pedig biztosítható volt a külső ellátása időben nagyon elhúzódhatott az ostrom. Lásd: Leningrád, Ogyessza, Szevasztopol, Voronyezs, Sztálingrád... vagy Budapest, Kőnigsberg, Berlin (utóbbi nem húzódott el, de rendkívül nagy erőket mozgatott meg, intenzitása csak Sztálingrádhoz mérhető).

A németeknek, mint a példa mutatja általában a vízparti városokkal gyűlt meg a bajuk, lévén nem tudták a víz felől elvágni egyik várost sem, a légierő ugyan okozott károkat, de nem tudta megakadályozni a friss erők, felszerelés bejuttatását. Még Sztálingrádban sem, mivel éjjel, a kisebb hajók, csónakok tömkelegével nem tudtak mit kezdeni. Hasonló volt a helyzet Kőnigsbergnél, amíg végül az oroszok el nem vágták a tengertől. Budapest esetében a németek légi ellátással próbálkoztak - a szükséges utánpótlás harmadát, negyedét tudták bejuttatni. Vízi úton is próbálkoztak éjjel - uszály 400 tonna utánpótlással, de az orosz parti tüzésrség elsüllyesztette. Valószínű kisebb, gyors járatú motoros hajókat kellett volna indítaniuk ( igaz csak pár tonna cuccal, vagy egy szakasz katona felszereléssel) de nagy részük átjutott volna, egészen addig még az oroszok vasúton át nem szállították Vácra a dunai flotilla két naszádját.