Már korábban fejtegettem, hogy nem két egymással szemben álló pólusra osztandó a teremtés, van Isten és a Sátán, vagy van a  Szent Lélek és a Szentségtelen Lélek.

A világ, az élet, és az ember ennél sokkal több oldalúbb, és nem skatulyázható be ilyen emberileg szembefordított hibás szemléletek közé.

A legfontosabb hiba ebben az ellentétes gondolatmenetben az, hogy az ember a Sátánt Istennel egyenlő rangra és erőre emeli, amely képes Istennel szemben annak minden negatívumát megvalósítani. Csakhogy ez nem igaz. A Sátánnak saját hatóköre van, és egyáltalán nem akkora erővel és ranggal rendelkezik, hogy Isten ellenoldalaként egyáltalán vázolhassuk.

Mondok egy példát. Egy királynak sem ellensége egy paraszt, kivéve ha legalább akkora hadsereget és fegyveres erőt össze nem szed, amely mellett valóban ellenfélnek számítana. De még ha hatalmas ellenfél is lenne a paraszt, amíg a király a trónon van, addig a hatalom a kezében van, és nem a paraszt fog rendelkezni a király országa felett.

Az ember életében sem úgy vannak a dolgok, hogy vagy az Isten vagy az ördög kezében van az ember.  Az ember a saját dolgai és élete felett rendelkezik, és amikor szolgálatba adja magát, akkor is másik embernek rendeli alá magát sem Istennek, sem ördögnek. Ahhoz külön megállapodások és feltételek (megszületése vagy megszűnése) szükségesek, hogy egyéb hatalmaknak is alá rendelhesse magát az ember.