No, s még pár szó a rövidcsőrű hangyászsünhöz (Tachyglossus aculeatus), hogy kerekebb legyen a kép.

Az már kiderült az eddigiekből, hogy tüskések, a hátukon egyrészt rövid szőrök, másfelől hosszú tüskék találhatóak. Igen ügyes állat, például ha viszket a háta, képes úgy megvakarni a lábaival, hogy egy fakír szövetség se ajánlja fel neki a tagságot. Csőszerű ormánya segítségével szerzi táplálékát, a végén elektromos érzékszervek informálják az ízletes rovarok hollétéről. A határozókönyv szerint éjjel és nappal is vadászik, Attenborough szerint éjjel aktív, no, ezt majd megvívják egymással. Hideg időben 4 Celsius fokra is lecsökkenhet a testhőmérséklete. A nőstény, miután a tojásait megtojta, a hasán lévő bőrredőbe helyezi el őket.

Elterjedése: Ausztrália, Tasmánia, Új-Guinea.

S egy kis érdekesség: "Annak ellenére, hogy a ma élő emlősök legősibb rendjébe tartozik, Ausztrália egyik legszélesebb körben elterjedt állata."

Forrás: Emlősök (Határozó Kézikönyvek), szerk.: Juliet Clutton-Brock. Budapest, 2002.