Szovjet tábornokoktól szokatlan, óvatosan ugyan, de azért bírálgatja Sztálin, Zsukov és Moszkalenko, meg pár kevésbé ismert, de akkor éppen neki főnök, vagy azonos szinten lévő tábornok utasításait ( pl. erőpazarló, szervezetlen ellentámadások, vagy csapatok részenkénti harcba vetése) , néha még németekre is hivatkozik - természetesen, ahol őt igazolta. Magát még egyszer sem bírálta, hogy utólag nézve hibázott volna - no de egy szovjet tábornoktól ilyet nem is várhatunk el (de USA-nél se olvashatsz ilyet gyakran). A fejezetenkénti kötelező ideológiai maszlagot nem kell komolyan venni, meg a német veszteségeket sem (pl. ami harckocsi veszteséget közöl abban bőven benne lehet a sérült is - itt viszont nem kereste ki a német adatokat:) a szerepeltetett példáiban minden esetben az ő katonáinak a hősiessége szerepel, német hős egy sem, pedig olyan is akadt - de ez ugyancsak betudható a memoár hátrányai közé.

viszont nagyon jó harctéri elemzést ad, ami nyilván az átlátóképességén túl abból adódik, hogy a harcálláspontja közvetlenül a front mögött volt, a városi csata alatt a német tüzérség lőtávolságán belül - Paulus meg a többi német seregparancsnoké a bekerítés előtt messze a hátországban. Ennek egyébként számos, harcvezetési előnye is volt, amit Csujkov ösztönösen ki tudott használni. ( a könyv fele alapján).