Nem azért vívás valami, mert karddal csinálják... csak hogy megjegyezzem...
-van vívás szemléletű küzdelmi oktatás
-van harc-szemléletű küzdelmi oktatás
A vívás szemléletű oktatás megkülönböztetett jellemzői jellemzői:
-a vívó eszközre /fegyverre összpontosít/, mozgását az adott eszköz jellemzői határozzák meg /nem foglalkozik fegyveres belharccal- a harc szemlélet ezzel ellentétben a fegyvert csak a az egyik végtag meghosszabításának és képességnövelésének tartja- a fegyverre és az emberre egyszerre összpontosít a megoldási lehetőségekkel kapcsolatban /ő nem csak vív, hanem üt, rúg, szúr , csap, fejel, fojt ...stb.../
Jellenző példa amikor egy egykezes (pl. kard esetében) az egyik kéz hátul van- és csopán egyensúlyi szerepe /vagy mág az sem/ valósul meg. A régi huszárszabályzatok is ez ellen szóltak, mivel a nem fegyvert fogó kezet a has elé kellett helyezni, hogy amint lehetőség nyílik rá használatban kerüljön...és természetesen a, sípcsont, a talp, térd, a fej stb...
-a küzdelmi távolságot az ún. /fegyverfajtákra egyedileg jellemző/ vívó távolságon- "elérhetőségi távolságon" belüli és kívüli területen való mozgásokra korlátozódik. a támadás során az eszközzel, a fegyverrel "még éppen elérem elv" alapján próbálja a kockázatokat minimálisra csökkenteni...
A pusztakézben is van vívás /ökölvívás/--és vannak harc szemléletű pusztakezes rendszerek...
Tehát nem azért vívás valami, mert karddal, vagy bottal csinálják...
A vívás afféle "úri passzió"- azon a bizonyos pozsonyi diétán /országgyűlés/ is ezért érezte magát "parasztok által legyőzöttnek" az a két francia mester, akik egy huszár hadnyagytól és egy bakonyi kanászgyerektől szenvedtek el olyan súlyos sérüléseket, hogy fel kellett adni eddigi hivatásukat...
Az egyik így vélekedett az esetről:"...a magyarok ténylegesen barbárok. Magaskultúrának nincs helye abban az országban....a vívást csak néhány jóravaló fiatal gyakorolja...a többiek csak a durva verekedést ismerik, nincs bennük lovagi szellem...rúgnak, ütnek a vívás közben...néha lefogták a vívó kezemet, aztán kirúgták belőle a kardot....ráadásul a nézőknek még imponált is ez a barbár színjáték..."
Ők is vívni szerettek volna. Sajna nem ismerték a vívás szemléletű és a harc szemléletű küzdelmi módszerek különbözőségét...
Bot és kard...
A japán kultúrát is érdemes nemzetközi folyamatok viszonylatában vizsgálni. A kínai, a fülöp szigeteki, a maláj, az indiai, az egyiptomi, az itáliai, az angol, a portugál , a magyar vívási rendszereket vizsgálva jól kimutatható a bot és kard együttes fejlődése egymásra való hatása...mindkét alkalmazás oda- vissza megtermékenyítette a másikat... ez a rá és visszahatás addig tartott, amíg a mindannapi kulturális közegben együttesen voltak jelen...
