urál!!

én nem csak láttam, hanem dolgoztam is húsz évig sorkatonákkal: mi lenne ha csak egyszer nem  történne meg ebben a hazában: "a múltat végképp eltörölni"

vagy én következem?

nem csodálkoznék: ahol egy gyermek ostromállapotkor nem az apukáját hívja aggódva, és a nej nem rohan élete árán menteni, hanem az ostromlókat védi.

ott véget ér az értelem!!

egy kicsit hosszabb leszek, rágicsálj közben valamit!!

árpapa  

 

 

Az esküről!

 

Meggyőződésem, a hadsereg jelenlegi helyzetének kialakulásához az első lépés a nyilvános katonai eskünek az eltörlése volt.

Innéttől számolva bármilyen „reform” csak a leépülést segítette elő.

Ennek megítélése nem az én tisztem.

Viszont jómagam és nagyon sok 1480-as hivatásos társam rengeteg eskün vett részt, a bekényszerített sorállománnyal.

Én még láttam és dolgoztam sorállománnyal. Egy jól kiképzett tartalékos állománnyal bármikor harcrakész lennék, akár napjainkban is.

Az eskü napja!

Mindig szombatra esett és délelőtt tíz órára, rengeteg ember szokott érkezni a lakótelepre, hiszen a két laktanya egynapon tartotta.

A 1480-nál fénykorában, 250-300 katona tett egyidőben esküt, ez legalább 1500 vendéget jelentett.

Délelőtt félkilenckor szoktam bemenni a laktanyába, akkor már szépen kiöltözve. A lakótelepen a látszoba bejáratnál, a nagykapunál engedték be a látogatókat. Az egész telepen sétáltak az ismeretlenek. Összesúgtak a hátam mögött: ez biztos egy nagykutya, nagyon ki van nyalva. Azannyát de csinos- / ezt a hölgyek hangoztatták, kihúztam magamat /- aki utána jön!

Nem volt rossz érzés feszíteni az egyenruhában és soha nem volt sértő megjegyzés, vagy gúnyolódás.

Bent a laktanyában az újoncok már vették fel a fegyvert, az öregkatonák ilyenkor kedvesebbek voltak hozzájuk, először és utoljára, hiszen kimaradás után jött a lucullusi lakoma.

Segítettek felvenni a fegyvert, gallért igazítottak, sőt a surcira is ráhúzták a nadrágot, némelyik újoncnak kölcsön adták a gumigyűrűt, attól szebben állt a gyakorló.

A szülők és hozzátartozók a kordonok között helyetfoglaltak, padok is voltak kirakva. A mikrofonból fontos információkat közöltek velük, az italozásról, a pontos visszaérkezésről a laktanyába, és a várható eltávozásról.

Ez a nap nem hivatásos állományról szólt, mindent megtettünk, hogy az izgalmukat könnyítsük, és biztattuk őket, ök legyenek a legjobbak: -remélem a nótaversenyt a mi szakaszunk nyeri meg, és nem kell hónapokig a kertek alatt bújdokolnom maguk miatt, ha olyan lesz mint a főpróbán, a többieknek esélyük sem lesz ellenünk, remélem a Nyócká honvéd is megjegyezte melyik a bal lába!

Bevonulás az alakulótérre, nótaszóval!! Az anyukák ekkor sírták el magukat először, látták a gyereküket, integettek neki, és a gyerek nem intett vissza. Az ő pici fia, férfi lett!! Titokban azért minden katona adott egy jelzést, kűldött egy mosolyt.

Ezt én sokszor láttam, mert általában zászlóvivő voltam és szemben álltunk velük.

Zászló fogadása, óriási döbbenet az arcokon, a fejek egyszerre mozdultak, ez hihetetlen, Scud honvéd otthon mindig olyan volt mint az aludtej, itt meg minta karót nyelt volna.

A menyasszonyok először mondták ki – ott van az én párom, az a délceg, írta is a levélben: fontos beosztásba fog kerülni, és óriási szerencséje nem csak ennek a laktanyának de az egész országnak, hogy ez a vitéz Karóberci bevonult!

Akik már voltak katonák, azok tudták hogy ma semmi esélyük a csajoknál, ezért megpróbálták kommentálni az eseményeket: majd jönni fog egy csíkos nadrágos, mikor itt voltam katona sokat beszéltem vele, mindig tájákoztattam a fontos ügyekről, nélkülem sohasem döntött volna, nem rossz fej, tegnap is felhívott, feltétlen legyek itt.

Volt aki már be volt nyomva és kiabált: itt vagyunk Józsi! Fogdbe a pofád te marha, mindenki bámul téged.- szóltak rá kedvesen.

Himnusz !! Sok alföldi keménykalapos bőrcsizmás embernek remegett meg a nagybajsza.

Előljáró érkezésekor az „Erőt egészséget!!” lúdbőrzötte a hátakat.

Eskü!! A szózat dallamaira, az anyukák sírtak és bizony férfikönnyeket is láttam többször. Hivatásos állomány is sűrűbben pislogott, és volt mindig olyan akinek kijött a könnye, én is borsóztam a zászlónál, megdöntöttem, és vártam a katonát, mikor jött megcsókolni.

A katonai eskü legszebb pillanata, mikor az esküt előmondó, letérdel és ajkához emeli a zászlót.

Beszédek: és a végén a Hajrá! Hajrá! Hajrá! Harsogott, zengett hullottak a felevelek, rezdült a levegő.

Díszmenet! Felélénkült a tömeg, mindenki látni akarta a gyermekét, vőlegényét, barátját. Ekkor mondta a menyasszony később a barátnőinek:- igazi katona a párom, délceg és jóképű- és ilyen beszédek hallatán akartak mielőbb katonák lenni a falu fiataljai.

A diszmenet után mindig kavarodás volt, mert nem tudták a szülők, hogy mégegyszer felsorakoznak a csapatzászló kivonulásához.

Nótaszóval elvonulni!! Az alakulótér épületei között és végig az úton tömeg állt, igyekeztek haladni azzal a szakasszal ahol a hozzátartozójuk volt.

Zengett az ének, és ha vége lett a nótának, lehetett megismerni egymást, a katona / mert most lett az / integetett a szüleinek, és büszkék voltak.

Díszebéd az öregkatonák legnagyobb örömére, sütemény és kóla, fehér abrosznál. Kinek volt kedve enni, rohanni átöltözni és menni kimaradásra, egyenruhában, mert akkor még a katonák egyenruhában jártak.

Szülői értekezlet!!

Többször is tartottam.

A rajparancsnokokkal minden katonáról irattam jellemzést, honnét vonult be, nős vagy menyasszonya van, mi volt a szakmája, és a testalkata, fizimiskája.

Egymagam nem tudtam mindenkit megjegyezni, de így, működött a dolog.

Gratuláltam a szülőknek, megjegyeztem: képzeljék el nem csak ilyen szépen tudnak dalolni, de még egyedül is ágyaznak.

Külön megköszöntem: köszönöm a kedves szülőknek, hogy bevonulás előtt eligazították a gyerekeket és tisztelettel jelentem, betartották amit kértek tőlük- azt csináld amit mondanak!! Ez a poén mindig bejött.

Ezután elmondtam, hogy ez nem igaz, sőt kértem a szülőket, ha olyasmi jutna a tudomásukra amit nekünk nem mernek elmondani, akkor írják meg, természetesen esernyőt nem adunk a fiúknak és a bakancsot sem fogjuk helyettük pucolni.

Ha kérdeztek válaszoltam: Szkúd honvéd? Kedves anyuka! Büszke lehet rá, sőt tolmácsolja a menyasszonyának is gratulációmat, jól választott, kitűnően vasal, nagyon házias lett, felmos és takarít úgy, hogy szava sincs, igazi mintaférj palánta.

Karóberci honvéd? Gratulálok az apukának, saját beosztottam lesz, ritka jó erőben lévő ember, a munkát jól és pontosan végzi, és segíti a többieket.

Szülői  értekezlet után a katonákat levezettük a kapuhoz és: Oszolj!!

Mikor mentem ki a laktanyából később, még sokan voltak a katonák a telepen, nyáron az autóra megterítve, az ujonc mikor meglátott nagyot tisztelgett, és mikor elmentem mellette büszkén mondta a szüleinek: ő a kiképzőm, kemény de igazságos, a beosztottja leszek.

Én pedig a parancsnoka lettem!!!

 

Lehet engem poszt akármizni, lehet mondani elállatiasodott komcsi katonatisztnek, aki csak alázta a katonát, a sorkatonát!

Én láttam sorkatonát, én dolgoztam velük!! És működött az a hadsereg, ahol sorkatonák voltak!!

Amit fennt leírtam, azt senki nem veheti el tőlem, és büszke vagyok rá!!

Árpapa