Nekem meg van egy barátom, a zöldhatáron jött át anno Erdélyből. Amikor megkapta az állampolgárságo, az első dolga az volt, hogy jelentkezett a kiegen,  sorkatonai szolgálatra, mert úgy érezte, ezzel tartozik Magyarországnak.

 

Ez az ő passziója. Örülök, hogy kielégíthette a vágyait. Én meg olyan erdélyit ismerek, aki kis ünnepség keretében égette el a román behívóját. Neki más volt a véleménye a sorkatonaságról. Igaz, azóta ott is felszámolták, ha jól tudom.

Tipikus esete a rosszul felépített logikai rendszernek. A két példában szereplők egyike sem a román hadseregben akart sorkatona lenni.Akkor azt a háborút elveszettük. Történt ilyen már máskor is. A háború nem azért van, hogy minnél nagyobb áldozatot hozzunk, hanem, hogy minnél kissebb áldozattal elérjünk egy célt. Ha nem sikerül, akkor vesztünk.

 

 Miből gondolod, hogy Te kimaradsz a vesztesek közül, és sem anyagilag, sem családilag, sem egészségileg nem érint a háború elvesztése?

Amúgy meg egy önkéntes alapon szerveződő Nemzetőrség, vagy Nemzeti Gárda megoldaná ezt a problémát.

Hát sajnos nem. Hacsak fel nem vázolod ezeknek az álomszervezeteknek a struktúráját, fegyverzetét, tűzképességét, lehetséges feladatait, kapcsolódását az állam egyéb szerveihez. Addig hiteltelen álomvilág.

A demagógia nem segít ezen a szituáción. Ha ti nem tudjátok megvédeni a civileket, akkor rátok nincs szükség, mint ahogy a hentesre sincs szükség, ha összekeveri a disznót a tyúkkal. Ha meg mégis meg tudjátok védeni őket, akkor ne baszogassátok azokat, akiknek a pénzén ezt teszitek.

Ez, öreg annak demagógia, aki az adott konfliktustól távol él. Aki benne van, annak véres valóság.
A hentes se rángatja be a vevőit a pult mögé, hogy tessék csirkét bontani, mert egyedül nem megy!

Lakásod ajtaján van zár? Dacára annak, hogy önkéntes, profi rendőrök üldözik a betörőket?